Keresés

Még valami: a kertészkedés és a kertépítés két nagyon különböző dolog. Számomra a kertépítés legélvezhetőbb része a tervezés. Azt lehet igazán élvezni, amikor születik a szépség. A kivitelezés már csak a szükséges és fárasztó rossz :)) Utána meg ami gyönyörű, ha 3-4 év múlva újra látod, amikor a növények megnőttek, a csoportok összezárnak és természetessé kezd válni a kert - feltéve, ha a gondozás ez idő alatt nem szenvedett hiányt, sajnos nagyon sok helyen pont ez a legnagyobb probléma. Tehát a jól fizetett karbantatás szükséges, hogy évek múltán valóban legyen miben gyönyörködni, ellenkező esetben kidobott pénz volt az egész.

A kertészkedés olyan folyamat, ahol a profi kertépítőnek nincsen semmi keresnivalója :) Azok kertészkednek, akik maguknak, hobbiből alakítják ki kertjüket, idővel változtatják, kísérleteznek, átültetnek, stb. Ők is lehetnének profi kertészek, de nincsenek ilyen ambícióik. Viszont tudásban simán felérhetnek a kertészekkel, vagy idővel akár túk is szárnyalhatják azokat.

Hát élni és változni hagyjuk a kerteket, mert a fák, bokrok, cserjék és virágok élnek és változnak is bennük. Az biztos, hogy egy ilyen kert nem biotóp, tehát több kontinens képviselői élnek egymás mellett, az állatkerthez hasonlítás ez esetben helyénvaló. Biotóp kertet is létre lehet hozni, mindenkinek igénye szerint.

Az emberek nagy része viszont nem akar "unalmas" kertet, amin most dolgozom, az a tulaj is a "színkavalkádra" és a változatosságra esküszik, ezért is került be a projektbe 77-féle növény + gyep kb. 500 nm-en. Persze ezt is meglehet csinálni ízlésesen és nem zavaró a sokféleség. Szemet gyönyörködtető, de nem természetes, tehát a természetben sehol se találkozik az ember a növények ilyen csoportosulásával.

Azt hiszem, igazán az a bajom ezekkel a kertekkel, hogy a természettől való elidegenedést példázzák számomra. Műtárgyként tekintenek az élő, változni akaró természetre, szigorú sablonok közé szorítják. Sohasem próbálom a véleményemet senkire ráerőltetni, de ha ilyen kertet látok mindig az az érzésem, mint az állatkertekben: valami természettől mélységesen idegen, fájdalmasan embertelen. A minimál kertek esetében sokkal elfogadóbb vagyok, ezekben van ötlet, forma, nagyon átgondoltak. Nemrégiben láttam egy kerttörténeti filmben egy angliai tájkertet, ahol egy fallal körülhatárolt részen alakítottak ki modern kertet. Teljesen elbűvölt! Olyan érzés volt, mint amikor a Rijksmuseumban a sok hatalmas Rembrandt kép között megpillantottam Vermeer Delfti utcácskáját.

Azt megértem, hogy vannak, akik nem akarják művelni, csak élvezni a kertjüket, esetleg státuszszimbólum számukra, de akkor ez nem is kertészkedés, hanem egy jól fizetett karbantartás.

" És most biztosan nem értenek velem egyet néhányan, de borzadok körzővel-vonalzóval megrajzolt, gondosan kiszámított, manikűrözött kertektől "

Ezzel nem vagy egyedül. De ezt a rohanó, pénzzel teli, mutogatós, külcsínyre adó és "szebb legyen, mint a szomszédé"-világ hozta magával. Meg az, hogy vannak emberek, akik dolguk végeztével pihenni szeretnének a kertben és nem feltétlenül az ültetés számukra a pihenés, mert vagy nem értenek hozzá, vagy egyszerűen nem akarják csinálni. A "kertészkedők" számára rémálom az ilyen kert! Nagyanyám példája a legjobb erre, szegényt teljesen kiszorítottuk a "kertjéből", amikor mindent beborítottunk fenyőkéreggel meg kaviccsal, ahol nincs gyep :) Szörnyű számára, hogy nem nő gyom, nem lehet kapálni és gyomot tépni! :) Ő más világban élt.

De a fiatal generáció vevő ezekre a megoldásokra, és a jómódú, szép környezetben élők számára pedig státusszimbólummá kezd válni egy igényesebb díszkert kialakítás. Az mondjuk már visszatetsző is lehet, ha valaki giccsesen oldja meg, vagy ha teletűzdeli drágábbnál drágább bokrokkal, fákkal, nem követve az ízléses megoldásokat, csak hogy drágább legyen, mint a szomszédé :)