Keresés

Másrészt,

Tényleges uralomról - hmm, azért úgy gondolom, hogy 150 év oszmán hódoltság enyhén szólva komolyabb uralomnak számít, mint a Magyar királyság ingadozó sikerű küzdelme Halicsért, Bulgáriért, Szerbiáért, Boszniáért, akár még a dél-dalmát partokért... Ez se a te teóriádat erősítő érv... :o)

És milyen tényleges katonai uralomról beszél szerinted Révay koronaőr az oszmán terjeszkedés kellősközepén Bulgária, Szerbia, Halics és társai kapcsán?

KAra,

Révay itt nem tényleges, hanem transzcendentális síkon közelítette meg a kérdést, s arra célzott, hogy azok a területek, amelyek egyszer a Korona főhatósága alatt álltak (e tekintetben a magyar Szent korona a világon egyedülálló), azok egyszer s mindenkorra a Korona, azaz a Magyar Birodalom részévé, a korona mint szakrális fő alárendelt tagjaivá váltak.

Ez a "hódításfelfogás" nem egyedülálló. Minden hódító - kicsi, nagy - kifejezte, hogy milyen jogi alapon tartoznak hozzá a követelt területek. Ahogy te interpretálod a szimpla politikai síkot, az idealizált "parasztromantika", ami kétségtelenül létezett a korban és később is. De te ma bedölsz a hangzatos marketing dumáknak? Ha nem, akkor még kevésbé van okod bedölni a régiek politikai "marketingjének".

Egyébként meg cseppet sem egyedülálló ez a megközelítés. Pl. az Oszmán Birodalom felfogásában azok a területek, amelyeket a Padisah lovának lába érintett az az Oszmán Birodalom részévé válnak! Így pl. nemcsak EGÉSZ Magyarországra (inclusive Erdély és Felvidék), hanem Bécs elleni hadjáratok okán még az osztrák területekre is úgy tekintettek, mint oszmánok által jogosan követelt területekre.

Hát ez sincs köszönő viszonyban a valósággal, mintahogy a Magyar Birodalom felfogásod se, amire ennyit izmozol.