Keresés

Epsteind doktor úr,

Ez most mellébeszélés és elkenése a dolgoknak:

A francia királyság és a Német-római Császárság genezisének rövid bemutatása baromira nem válasz arra, hogy milyen alapon nevezed te az Anjou korabeli dinasztikus struktúrát Magyar Birodalomnak. Ráadásul a francia és a germán történelem totálisan más alapokon, más etnikai, politikai, államszervezeti közegben jött létre.

Mond el pl. az anjou-korabeli lengyel királyság "magyar" ismérvét, hiszen a te szavaddal élve - és azt el nem fogadva - ez is a Magyar Birodalom része...

"...úgy tűnik, hogy a birodalomban a patria jellemzőinek a nagyobb egységről a kisebb egységre történő fokozatos áttevődése jelentette az általános irányt. Fő vonásaiban tekintve a dolgot, s Thomas Eichenberger, valamint Bernd Schneidmüller vagy Joachim Ehlers fentebb idézett tanulmányaira támaszkodva, Franciaországban e folyamatnak csaknem a teljes ellentéte ment végbe.

Hogyan játszódott le Franciaországban a kisebb entitások lojalizmusának egy nagyobb egységre történő átruházása a Nomen Patriae megmaradása mellett? Ez képezi Bernd Schneidmüller könyvének sajátos tárgyát. Szerinte a szemantikai változások a mentalitás fejlődésének a jelei, olyannyira, hogy a kronológia, amelyet a 10--13. század vonatkozásában elfogad, nem is az uralkodás, hanem a szavak és az elnevezések időrendjén alapszik, s ezt teljes értékű politikai naptárnak tekinti. Hiszen mégiscsak meglepő, ha azt tapasztaljuk, hogy az Ile de France-ra korlátozódó kis országból (patria) kifejlődik a teljes frank királyság dimenzióival rendelkező királyi politika anélkül, hogy közben a név megváltozna, és anélkül, hogy a kortársak nagy többségében ennek alapján azonnal valamiféle emlékkép idéződne fel (ez csak később következik be), legfőképpen pedig anélkül, hogy az egyre kevésbé „frank” alattvalók feletti uralom bármiféle változást is eredményezhetne a dolgok folyásában. A nomen kisugárzása a frank és Karoling hagyományok olyan mértékű folyamatos visszahódításának köszönhetően játszódott le, amit sehol máshol nem tapasztalunk; hiszen amíg itt a területi központ ugyanaz maradt, addig például a német monarchia magja nagyon gyorsan elvesztette frank jellegét. Olyannyira, hogy a 11. századtól kezdve már nagyon előrehaladottnak tekinthető az a folyamat, melynek keretében egyfelől a Francia jelentése nyugaton kitágul, miközben ugyanez a kifejezés keleten sokkal szűkebb jelentést vesz fel, s már csak Frankóniára (Franken) vonatkozik. Vonzereje akkora volt, hogy a patria Francorum, amelynek megnevezése hamarosan Franciára változott, hasonló értelmű, de idegen eredetű kifejezésekből is építkezett, mint amilyen például a Gallia. Viszonzásképpen ezek a terminusok szinte a Franciáéhoz és a rex Francoruméhoz hasonló integráló erővé váltak, akár olyan módon is, hogy minél teljesebb mértékben vált a frank jellegű Capeting dinasztia érdekében folytatott politikai akciók terepévé a Francia néven ismert terület, a távoli területek, paradox módon, annál inkább erősítették ezt az egységet. Erre utalnak a Birodalommal és a pápasággal fenntartott kapcsolatok, vagy pedig a keresztes hadjáratokból eredő történetírói hagyományok, melyek azzal lepnek meg bennünket, hogy franknak nevezik a Toulouse-i grófság embereit vagy a szicíliai normand fejedelmeket, akiket egyébként ugyanaz a katonai etika fűz össze, amelynek a patria válik egyik alkotóelemévé. A 9--13. század között nem az elnevezések változnak, hanem fogalomkörük, amely valójában a történetírás (melyről úgy tűnik, hogy feladata nem az uralkodás erős vagy gyenge volta szerint alakult) által sugallt képzetekhez kötődött. Ilyenformán a folyamat végén a római jogból származó, a felségjoggal kapcsolatos teóriák befogadása Franciaországban pontosan akkor játszódik le, amikor már a Francia által lefoglalt összes jelző a monarchikus eszme szolgálatában állt."

"Késő középkori és kora újkori államszervezetekről beszélünk és nem akarom véletlenül se belekeverni a XVIII. századi és még későbbi korok terminológiáit."

Pierre Monnet (Aetas 1999/3):

"962 óta csakugyan egy Imperator Augustus Romanorum állt az Imperium élén, a 12. század elejétől fogva pedig egy Rex Romanorum a regnum élén. Bár a 11. században kezd terjedni a Tellus teutonum, Terra teutonica vagy Terra teutonicorum kifejezés, ugyanakkor a regnum teutonicorumot pusztán csak a pápa használta azért, hogy magát a császárt kisebbítse az invesztitúra harc során (bizonyos mértékig egyetlen résszel megnevezve az egészet). Ami pedig a nyelvet illeti, bár 800-at követően a theodiscus a frank nép germán nyelvét jelöli, s e szó hosszú időn keresztül mást jelentett, mint gentilis, vagy ha úgy tetszik, mint nép; a theodiscusnak teutonicusszá válását még nem világították meg teljes alapossággal a történészek és a filológusok. Ráadásul a Teutonoci szinte sohasem vonatkozott a Birodalomban stabilan megtelepedett német népre, s a fontos politikai szövegek sem különítettek el Deutsches Landot vagy Deutsche Mannent, valamint a Deutsches Reichet. A Heiliges Römisches Reich deutscher Nation elnevezés csak a 15. században, 1409-ben tűnt fel, s miután 60 évvel később hivatalosan is elismertté vált, véget vetett egy hiánynak, összekötve egymással a nyelvet, az országot és a nemzetet, amit majd a humanisták is magukévá tesznek ... A Német Királyságnak nem volt sem fővárosa, sem központja. Figyelembe kell venni azt is, hogy a Birodalom nem adottság, hanem a változó térben (a Kelet betelepítése) zajló történelmi folyamat. A Birodalom politikai összetevői szüntelenül változtak: az Arles-i Királyság megszerzése a 11. században, Csehországnak királysággá történő átalakítása a 12. század végén, amely királyság azonban egy választófejedelem uralma alá tartozott. A politikai-földrajzi tényezők is változnak: míg az Ottók és a Száli dinasztia idején Szászország és Frankföld a királyhoz közel álló hercegségeknek (königsnah) számítottak, addig a 13-15. században eltávolodtak tőle (königsfern). Ezzel szemben Svábföld és Bajorország ellenkező irányú utat tett meg ... A Capeting patria communis franciaországi tökéletes kimunkálásának „szent” pillanata kronológiai szempontból a Birodalom vonatkozásában a kudarcok, a birodalmi hitszakadás, a királyi hatalom kézzelfogható hiánya, az uralkodói befolyásnak a királyi jogkörök széleskörű felosztása miatt történő visszaszorulása időszakának, valamint azon korszaknak felel meg, amikor a birodalmi egyház rendszere (Reichskirchensystem) széttöredezett ... A Birodalomban nem tapasztalható olyan jellegű összehangolt terminus-használat, mint amilyen Franciaországban egyesítette egymással a regnum Francorumot, rex Franciaet, lingua és natio gallicanat… A germán nyelv, a theodisca, a „nép nyelve”, a regnum viszont a Teutonicorum mellett áll, miközben nem létezik gens Teutonicorum, léteznek viszont regna Saxoniae vagy Alemaniae. Az Imperium mellett egyébként mindig romanum áll, 1254-től pedig sacrum romanum Imperium a Birodalom neve, anélkül, hogy a 15. századot megelőzően a német jellegről (deutscher Nation) említés történne. E tekintetben az első utalás csak 1409-ből való ... mivel a Reich az államok felett állt, valójában soha nem is tartozott közéjük, ily módon pedig nem volt arra képes, hogy valaha is patriává váljon."