|
|
|
|
 |
Kara-Indas
 2007-07-31 15:29:26
|
76
|
| Lehet, de a kaput az amerikai tengeri út széles körű megnyílása tette be a magyar gazdaság előtt egyfelől, másrészt az oszmán hódítás |
|
A hozzászólás:
 |
|
Qedrák
2007-07-31 15:07:43
|
65
|
Az lehet, azonban a magyar külkereskedelem mai közgazdasági szemmel nézve katasztrofális mérlege elnyelte a haszon jelentős részét. A kereskedelem jelentős része zajlott úgy, hogy az árut lehajózták a Dunán, eladták, majd itt Magyarországon szétszerelték a hajót, és eladták a faanyagot is. |
|
Előzmény:
|
|
Kara-Indas
2007-07-31 14:35:30
|
42
|
| Szeretném megemlíteni a Kristó főszerkesztette Korai magyar történeti lexikonból (Akadémiai, Bp., 1994) Heckenast Gusztáv szerfölött óvatos becslését, mely szerint Károly Róbert idején „Magyarország adta az akkor ismert világ aranytermelésének legalább egyharmadát, Európa aranytermelésének 11/12 részét”. Ez az adat igen fontos számunkra, hiszen 1327-ig nem tudja felmérni a Magyar Birodalom területén bányászott nemesérc mennyiségét a modern kutatás. A kötelező birtokcsere intézménye miatt ugyanis a legtöbben titkolták a földjeiken feltárt bányák létezését és azok üzemeltetését. Ezeknek a fémlelőhelyeknek a száma és jelentősége azonban egyáltalán nem lehetett korábban sem elhanyagolható, ha az urbura, a királyi bányászoknak járó – aranyérc esetén 1/10-nyi, ezüst esetén 1/8-nyi – illetmény harmadának a birtokos számára történő átengedésével az említett mérvű termelékenység egyszeriben kimutathatóvá vált. Történetesen ez az újítás volt az, amely megnyitotta a földesurak bányáit a magyar királyok előtt, ám hogy a kötelező beváltás 30–35 százalékos nyeresége a bányászok-földesurak részéről ekkor csapódott le igazán, nem jelenti, hogy a hunogur korban vagy az Árpádok alatt itt ne folyt volna már komoly kiaknázás. A magyar föld természeti gazdagságáról mindenkinek figyelmébe ajánlom még Kulcsár Péter A Jagelló-kor c. könyvének (Gondolat, Bp., 1981) első fejezetét. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
