Még ketten itt vannak, az én állkapocshibás Azizom ma ismeri meg a gazdáit személyesen (ők már látták képen) és Aichát is lehet, hogy elviszik ma. (Ő a legjobb barátnőm anyukájáé lesz, akinek meghalt a cicája, ő vígaszajándék lesz, és tudom, hogy nagyon fogják szeretni.)
Lehet, hogy ma végleg kiürül a ház... És ez persze rossz érzés, de az nem, hogy jó helyen tudom őket, szerető családban. Adnan már 3 napja új családban van (és minden nap írtak róla nekem :) ), Ali pedig 2 napja (és az ő gazdija is hívott tegnap is, és ma is). Boldog vagyok, Aziz miatt komolyan aggódtam, hogy mi lesz vele, ő egy házaspárhoz kerül, ahol már van egy perzsacica, ivartalanítva persze. Ők azt mondták, hogy nem bánják, hogy "Különleges", és ezért a mondatukért nagyon hálás vagyok nekik. Elfogadták, sőt, szépnek látják őt. (És vállalták, hogy ha kinőttek a végleges fogai, lereszeltetik neki, ha szükséges.)
Én most nagyon boldog vagyok, mert ennél többet nem is kívánhattam volna nekik. Hiányoznak, és még sokáig fognak is, de mindenki megígérte, hogy küld képeket és megírja a híreket, hogy hogy sikerült a beilleszkedés, aki pedig nem ír, azt úgyis zaklatom én! :))) |
