Keresés

annyira-annyira szépen írod le amit a lóról gondolsz, tapasztaltál és ez alapján tudsz...

nélküled is így gondolkodtam a lovakról (bár testközelben mindössze kétszer voltam velük), de te ezt abszolúte megerősítetted

az egyik alkalommal voltam olyan együgyű és bementem számomra két ismeretlen ló közé abbeli örömömben, hogy testközelben lehetek velük...

Az egyik úgynevezett hátasló, másik póni (nézd el nekem tudatlanságom, hogy nem tudok fajtát írni). A hátasló hatalmas volt és gyönyörű, a póni sem volt túl kicsi, de jóval kisebb volt a társánál, akit szemmel láthatóan "uralt".

A hátasló azonnal bizalommal fordult felém és nem volt semmi probléma, a póni ezzel szemben beszorított a karám falához. És persze hogy nem volt ott senki. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg. De azt gondoltam, hogy ha én jó szándékkal közeledtem nem eshet semmiféle bajom. Módszeresen szorított egyre jobban. Próbáltam őt finoman visszatolni, s a bal kezem lent maradt a testemmel a csapdában. Eközben próbáltam a szabadon lévő jobbkezemmel őt simogatni és beszéltem hozzá, beszéltem és simogattam. Kb 10 perc telt el és ő is nagyon-nagyon figyelte minden mozdulatomat és én is figyeltem őt. Egyszercsak éreztem, enged a rám nehezedő nyomás, ekkor picit megpaskoltam és mondtam "mostmár engedj ki"...

Szerintem megértett engem.

Persze a falusi népek is ott voltak a végkifejletre és jókat kuncogtak a pesti nőn.

Ma már jobban meggondolnám az ilyen lépést (már a koromnál fogva is), de felejthetetlen élmény maradt és nem bántam meg. És ha valami rossz történt volna is, csak magamra haragudtam volna, hiszen a kutya sem szereti ha egyszer csak egy idegen van a területén. Ez volt az én tanulságom az esetből.

Minden állatnak időt és teret kell hagyni ahhoz, hogy megérthessük mi őt és ő is megérthessen minket.

A történet amit leírtam kb 20 éve volt és én azóta nem voltam testközelben lóval, de nagyon remélem, hogy a sors kegyeiből még lesz rá alkalmam...

Viszont: vannak szépséges kutyáim.

Teljes mértékben egyet értek az elöttem szólóval! Egyébként ha valaki ennyire nem kedveli a lovakat, minek irogat egy lovas fórumba? Kedves még csak az kéne, úgy gondolom, ha nem változtatsz a hozzáállásodon, soha nem fogsz ráérezni, milyen az mikor ló és lovas  felszabadultan, kötetlenül, tökéletes harmóniában tud együttműködni, minden erőszak nélkül, és még csak azt sem veszed észre, hogy a lovas mivel késztette a lovat egy bonyolult mozgáskombinációra, annyira apró mozdulatra is reagál a ló... Az hogy rádlép ez előfordul, de biztosíthatlak róla hogy egy el nem rontott, emberek által meg nem félemlített ló esetében ez teljesen véletlen, és ahogy észleli a bajt egyből leveszi a lábát, és érdekes módon már előfordult, hogy ráléptek a lábamra, de még egyszer sem "töltöttem gipszben a nyarat". És csak úgy elárulom, hogy normális esetben a ló annyira vigyáz a szeretett emberre, hogy bizalommal a hasa alá is feküdhet a boxban (ahol mint tudjuk a ló szabadon mozoghat) akkor sem fog rálépni, sőt inkább úgy vigyáz rá mint a szeme fényére (ugye nem gondolod hogy pl. a csikójára is rálép??).

Különben meg mért ne tudná viszonozni a szeretetet? Nem is értem ezt egyáltalán honnan veszi valaki... Arra emlékeztet mikor szegény nagypapám azt mondta hogy az állatok nem tudnak gondolkodni.. Hát hogy ezt is honnan vette???? Na mindegy is, mert én akkor hozzá nem értő gyerek fejjel elhittem. De most képzeld el ha valaki imádja a lovakat csak épp nem ért hozzájuk, és ilyen rémtörténetekkel elijeszted, aztán lehet hogy ő lett volna az évszázad lovasa... 

Végül is nem hiszem hogy számomra több viszonzás kéne, mint az a rengeteg puszi, az üdvözlő nyerités,a meglátl, és már rohan is hozzám, az hogy egy szavamra a világ végéről is vissza jön, pedig nincs rajta még kötőfék se, és ott kell hagynia a legelőt, ja és természetesen az a rengeteg helyezés, kupa, szalag, oklevél, amihez hozzásegített, pedig még csak nem rég kezdtük! Nélküle azt hiszem sehol nem lennék... Tulajdon képpen nincs több mondani valóm, mert ezt úgy se fogod érezni, és nem tudod meg soha, hogy mit hagytál ki az életedből...

Kedves Még Csak Az Kéne!

Nem tudom, hogy ezt "a fene nagy lovas tapasztalatodat" (?) hol szedted össze (?), de biztos vagyok benne, hogy rosszkor voltál rossz helyen! Sajnálom.

Ezzel a hozzáállásoddal tényleg soha nem fogsz egy loval sem bizalmas kapcsolatba kerülni, de erről nem a ló tehet, hanem TE!

A lóval való kapcsolat elsősorban bizalomra épül és együttműködésre és nem engedelmességre!

Hiba akkor csúszik ebbe a viszonyba, ha az ember nem megfelelően közeledik a lóhoz, és erőszakkal kívánja engedelmességre bírni, ilyenkor a ló félni kezd és bizalma az emberrel szemben (az ember hibájából) sérül, mivel hosszútávú memóriája ilyen szempontból nagyon jó, akár 15 éven át is pontosan megjegyzi magának azt az embert akitől negatív élmény érte!

De ugyanilyen jól emlékszik a jóra! Már többszáz méterről a talaj rezgéséből megismeri a gazdája lépteit, évekig (újabb találkozások nélkül) emlékszik egykori gazdája illatára....

A ló nem vehemens farokcsóválással mutatja ki örömét, hanem csöndben finom jelzésekkel. Halk "röfögő" hangot hallat mikor meglát, finoman odabújik és tényleg az üdvözlés egyik jele a puha nózijával a tenyerünkből nagy levegővétel, majd kifújás: ilyenkor begyüjti az illatferomonokat, melyből aktuális lelkiállapotunkra is következtet. Lovunk annyira eggyé tud velünk válni, hogy testéhez a mi "testünket is hozzászámolja", pl. ha terepre megyünk és jön egy alacsony ág magátol lassít figyelmeztetésként, hogy "figyelj ha nem hajolsz le nem férsz el alatta", még ha lovas nélkül ő maga el is férne, szűk fordulóknál nagy sebességnél magától úgy fordul, hogy "ne darálja le a lovas térdét"....Lovaglásnál szinte gondolatra működnek, mielőtt az ember a segítségeket adná már elkezdi a következő gyakorlatot, fordul az ugrásra....Munka után bújik, a maga módján megköszöni a munkát, pl. visszaengedve a legelőre visszanéz és a tekintetében minden benne van! A többhektáros legelőn hívás nélkül azonnal keresi társaságomat....A lovak egymás közt és más állatokkal (pl. Kincsem macskája) valamint emberekkel is szoros, önfeláldozó barátságra képesek!

Rémtörténetek helyett miért nem a magukat az emberiségért teljes hűségükkel feláldozó huszárlovakról írsz???????!!!!!!!

De úgy érzem felesleges többet írnom, mert ezt érezni kell, de aki alapvetően nem vevő rá az nem is fogja megérteni nyelvüket nem is fog megtanulni soha lovagolni, mert a lovaglás nem jól betanult mozdulatok sorozata, hanem érzelmi együttműködés ló és lovas között!

Ismered azt a mondást: "rossz ló nincsen, csak rossz lovas!"

Az esések döntő tobbségében a lovas a hibás (hiánytalan tudás, vakmerőség, erőszak....), vagy a ló nem megfelelő képzése (tehát megint az ember)

Sok baleset abból adódik, hogy nem veszik figyelembe a ló menekülő állat (zsákmányállat) voltát, ami azt jelenti, hogy ősi ösztöne, ha megijed a túléléshez el kell rohannia, különben a ragadozó elkapja. Ezt az evolúció során 60 millió éve kialakult tulajdonságot pár ezer éve tőrtént háziasítás nem fogja kitörölni, bizalmunkkal csak csökkenthetjük. Ebből következik, hogy egy ló minél zártabb helyen van tartva, annál szorultabb helyzetben érzi magát, ill. ha megijed, megijesztjük (pl. hírtelen mögé rohanunk) és meg van kötve nem tud elszaladni, valahogy a túléléshez védekeznie kell, tehát rúg...De ez a mi hibánk, mert nem tartottuk be az állatfaj természetéhez igazódó szabályokat (ez olyan, mint idegen kutyához ne nyúlj be soha)

Sok lovas baleset következik be mozgáshiányból, rossz tartástechnológiából (állásos, boxos tartás ritka kevés mozgatással)-ez ismét emberi hiba, amiért a ló tele van! A lónak legelőre, karámra, rendszeres mozgatásra van szüksége, hiszen legelő állatfaj ehhez alakult szervezete, különben szenved!

Jelentem még soha nem tört el lovasbalesetből semmim, nem voltam gipszben, és minden végtatgom megvan, nekem és családtagjaimnak is!:)Pedig 18 lóval élünk együtt (de volt már több is)

Fölösleges rémtőrténetekkel példálózni, ilyet gazdájukat szétharapó kutyákról is lehet írni, de macskáról is (pl. ráfekszik a kisbabára és az megfullad....) mégi képes az emberi szeretet viszonzására.

Szerintem a legnagyobb hiba a lóval való viszonyodban ott rejtőzik, hogy Te nem vagy képes viszonozni az ő szeretetét, te nem vagy neki hálás a tőle kapott ajándékokért (pl a hátán töltött boldog órák). Vajon más élőlényekkel szemben képes vagy erre, pl. embertársaiddal szemben?

Ha bővebben akarsz olvasni a lovak etológiájáról, szociális-társas viselkedéséről akkor figyelmedbe ajánlom többek közt Dr. Johannes Erik Flade, Monthy Roberts írásait, valamint a Parelli módszert!

Végezetrül: nem elég a hála kimutatására, hogy egy ekkora állat a hátára enged és cipel minket?

Részemről a téma ezzel lezárva!