Kedves Még Csak Az Kéne!
Nem tudom, hogy ezt "a fene nagy lovas tapasztalatodat" (?) hol szedted össze (?), de biztos vagyok benne, hogy rosszkor voltál rossz helyen! Sajnálom.
Ezzel a hozzáállásoddal tényleg soha nem fogsz egy loval sem bizalmas kapcsolatba kerülni, de erről nem a ló tehet, hanem TE!
A lóval való kapcsolat elsősorban bizalomra épül és együttműködésre és nem engedelmességre!
Hiba akkor csúszik ebbe a viszonyba, ha az ember nem megfelelően közeledik a lóhoz, és erőszakkal kívánja engedelmességre bírni, ilyenkor a ló félni kezd és bizalma az emberrel szemben (az ember hibájából) sérül, mivel hosszútávú memóriája ilyen szempontból nagyon jó, akár 15 éven át is pontosan megjegyzi magának azt az embert akitől negatív élmény érte!
De ugyanilyen jól emlékszik a jóra! Már többszáz méterről a talaj rezgéséből megismeri a gazdája lépteit, évekig (újabb találkozások nélkül) emlékszik egykori gazdája illatára....
A ló nem vehemens farokcsóválással mutatja ki örömét, hanem csöndben finom jelzésekkel. Halk "röfögő" hangot hallat mikor meglát, finoman odabújik és tényleg az üdvözlés egyik jele a puha nózijával a tenyerünkből nagy levegővétel, majd kifújás: ilyenkor begyüjti az illatferomonokat, melyből aktuális lelkiállapotunkra is következtet. Lovunk annyira eggyé tud velünk válni, hogy testéhez a mi "testünket is hozzászámolja", pl. ha terepre megyünk és jön egy alacsony ág magátol lassít figyelmeztetésként, hogy "figyelj ha nem hajolsz le nem férsz el alatta", még ha lovas nélkül ő maga el is férne, szűk fordulóknál nagy sebességnél magától úgy fordul, hogy "ne darálja le a lovas térdét"....Lovaglásnál szinte gondolatra működnek, mielőtt az ember a segítségeket adná már elkezdi a következő gyakorlatot, fordul az ugrásra....Munka után bújik, a maga módján megköszöni a munkát, pl. visszaengedve a legelőre visszanéz és a tekintetében minden benne van! A többhektáros legelőn hívás nélkül azonnal keresi társaságomat....A lovak egymás közt és más állatokkal (pl. Kincsem macskája) valamint emberekkel is szoros, önfeláldozó barátságra képesek!
Rémtörténetek helyett miért nem a magukat az emberiségért teljes hűségükkel feláldozó huszárlovakról írsz???????!!!!!!!
De úgy érzem felesleges többet írnom, mert ezt érezni kell, de aki alapvetően nem vevő rá az nem is fogja megérteni nyelvüket nem is fog megtanulni soha lovagolni, mert a lovaglás nem jól betanult mozdulatok sorozata, hanem érzelmi együttműködés ló és lovas között!
Ismered azt a mondást: "rossz ló nincsen, csak rossz lovas!"
Az esések döntő tobbségében a lovas a hibás (hiánytalan tudás, vakmerőség, erőszak....), vagy a ló nem megfelelő képzése (tehát megint az ember)
Sok baleset abból adódik, hogy nem veszik figyelembe a ló menekülő állat (zsákmányállat) voltát, ami azt jelenti, hogy ősi ösztöne, ha megijed a túléléshez el kell rohannia, különben a ragadozó elkapja. Ezt az evolúció során 60 millió éve kialakult tulajdonságot pár ezer éve tőrtént háziasítás nem fogja kitörölni, bizalmunkkal csak csökkenthetjük. Ebből következik, hogy egy ló minél zártabb helyen van tartva, annál szorultabb helyzetben érzi magát, ill. ha megijed, megijesztjük (pl. hírtelen mögé rohanunk) és meg van kötve nem tud elszaladni, valahogy a túléléshez védekeznie kell, tehát rúg...De ez a mi hibánk, mert nem tartottuk be az állatfaj természetéhez igazódó szabályokat (ez olyan, mint idegen kutyához ne nyúlj be soha)
Sok lovas baleset következik be mozgáshiányból, rossz tartástechnológiából (állásos, boxos tartás ritka kevés mozgatással)-ez ismét emberi hiba, amiért a ló tele van! A lónak legelőre, karámra, rendszeres mozgatásra van szüksége, hiszen legelő állatfaj ehhez alakult szervezete, különben szenved!
Jelentem még soha nem tört el lovasbalesetből semmim, nem voltam gipszben, és minden végtatgom megvan, nekem és családtagjaimnak is!:)Pedig 18 lóval élünk együtt (de volt már több is)
Fölösleges rémtőrténetekkel példálózni, ilyet gazdájukat szétharapó kutyákról is lehet írni, de macskáról is (pl. ráfekszik a kisbabára és az megfullad....) mégi képes az emberi szeretet viszonzására.
Szerintem a legnagyobb hiba a lóval való viszonyodban ott rejtőzik, hogy Te nem vagy képes viszonozni az ő szeretetét, te nem vagy neki hálás a tőle kapott ajándékokért (pl a hátán töltött boldog órák). Vajon más élőlényekkel szemben képes vagy erre, pl. embertársaiddal szemben?
Ha bővebben akarsz olvasni a lovak etológiájáról, szociális-társas viselkedéséről akkor figyelmedbe ajánlom többek közt Dr. Johannes Erik Flade, Monthy Roberts írásait, valamint a Parelli módszert!
Végezetrül: nem elég a hála kimutatására, hogy egy ekkora állat a hátára enged és cipel minket?
Részemről a téma ezzel lezárva! |
