Nos, megint itt vagyok.
Guimaraes - re visszatérve :
Olvastam róla, hogy gyermekkorában került Costa Ricá - ba
Brazíliából. A család azért költözött Közép - Amerikába, mert
az édesapa orvosként ott vállalt munkát.
Méghozzá nem is akármilyet.
A malária elleni küzdelemben segítette ezt a kis országot
/ mert hogy az alacsonyabban, az egészen alacsonyan,
és a -- főleg keleti -- partvidéken fekvő területeken ez
valódi és súlyos problémát jelentett, -- és sajnos jelent még ma is /.
/ Ez az egyik olyan betegség, fertőzés, probléma, ...
nevezhetjük bárhogy, amivel -- szerintem -- az emberiség
soha nem fog tudni "megbírkózni", melyet soha nem fog tudni
"legyőzni". Ezt most csak én teszem hozzá a témához,
zárójelben. Mert hát az ember nem tud kibújni a bőréből,
és amúgy is itt ülök a munkahelyemen. /
Visszatérve az edzőre.
Miközben visszaolvastam a ti régi hozzászólásaitokat,
jó volt újra felfedezni azt a nyilatkozatot, melyben Bora Milutinovics
az egykori "tanítványáról" és játékosáról beszél, kedvesen és tisztelettel;
annak a bizonyos, érdekes Kína - Costa Rica vb - meccsnek kapcsán,
mely előzetesen joggal váltotta ki az újságírók érdeklődését.
/ én 1990 - ben egyrészt elég fiatal voltam még, másrészt
teljesen az argentínokkal voltam elfoglalva, ígyhát bevallom őszintén,
Costa Rica akkori sikeres és szinte világszenzációnak számító
vb - szerepléséből nem igazán emlékszem semmire.
Persze azóta már tájékozódtam, és bánom is nagyon,
hogy akkor nem figyeltem oda rájuk.
Mert hát ott volt ugye Medford, meg az ő gólja a svédek ellen;
és most meg épp az ő általa vezetett csapatért szorítok. /
Nekem 2002 nyarán elég volt végignéznem ennek az országnak
a két utolsó csoportmeccsét, és tudtam, hogy ezentúl mindig kíváncsi leszek rájuk.
Rengeteg mindent felkutattam, elolvastam a 2002 - es vb-t
követően az országról, és persze magáról a csapatról is.
A szövetségi kapitány energiája, lelkesedése, szenvedélyessége
rám is átragadt; az egész csapatot, úgy, ahogy volt,
nagyon a szívembe zártam . Tényleg kicsin múlt, hogy nem jutottak tovább,
és az, hogy a későbbi világbajnok és a bronzérmes is az ő
csoportjukból került ki, még inkább fokozta ezt az érzést.
Végre találtam magamnak egy olyan csapatot, és egy olyan országot,
melynek szívvel - lélekkel, teljes lelkesedéssel tudtam drukkolni.
/ / Hozzáteszem, az argentín focit továbbra is nagyon szeretem;
az ember ugye az "első szerelmét" sosem feledheti, és mindig jó
érzésekkel gondol rá. És hát ha csak magáról a játékról,
a fociról van szó, el kell azért ismernem, hogy az argentínoknak az nagyon megy,
még akkor is, ha az eredmények és az utóbbi vb - szereplések nem ezt igazolják.
Én a Copa América - n teljes szívvel nekik drukkolok.
És azt is kár lenne tagadnom, hogy 2005 nyarán mennyire fel voltam
lelkesedve, mikor itt jártak. Pedig ez már egy másik csapat;
nem az, akik miatt ott sikítoztunk a húgommal a tv előtt 1986 - ban
és 1990 - ben. / /
Tehát abban, hogy ilyen nagy Costa Rica - drukker lettem,
ennek a brazil edzőnek - focistának nagy szerepe van.
Tényleg kíváncsian várom azt is, hogy az általa dirigált Panama
meddig jut, és hogyan szerepel a Copa Oro - n.
Ha időm és módom lenne rá, olyan szívesen figyelemmel kísérném a többi,
e térségbeli ország csapatának játékát,
fejlődését, szereplését és játékosainak sorsát, pályafutását is.
De hát mindent nem lehet.
Erre a néhány kedvencemre is úgy kell egy kis plusz időt kipaszíroznom
magamnak a mindennapi rohanásban.
Azt is most láttam meglepve, hogy Honduras milyen jól áll, így,
a negyeddöntők előtt,
és hogy milyen meccsei voltak ebben a sorozatban.
Azt hiszem, rájuk is érdemes lesz odafigyelni.
Persze, ha tehetném, éjjel - nappal focival foglalkoznék,
meccseket néznék, meg cikkeket olvasnék, ilyesmi.
De hát persze nem tehetem.
Kedves Efendi !
Szeretnélek megkérni, hogy jelezd nekem valahogy,
hogy a tegnap este küldött email - emet megkaptad - e.
Tegnapi nagy lelkesedésemben és buzgalmamban üzenetet küldtem
Neked, mert azt gondoltam, hogy nem fog sikerülni a regisztrálás az indexen.
Persze én voltam a barom, valamit nem csináltam jól.
Ma reggel már gond nélkül sikerült.
De nem baj; mert amúgy is olyan dologról lenne szó a már emlegetett
ötletem kapcsán, ami némiképp bizalmas, és először inkább csak Neked írnám le.
Valamiért úgy gondolom, hogy bizalommal lehetek Hozzád, és hogy
valóban hasonlóan gondolkodunk foci - és Costa Rica - ügyben is.
Remélem, ez valóban így is van.
Nekem most még olyan furcsa ez az egész fórumozás,
de majd megedződöm és belejövök.
Szóval akkor holnap írnék Neked egy email - t;
ha minden jól megy, reggel.
Persze, ha el tudlak úgy érni.
Addig is : ! Vamos Ticos !
! A toda marcha !
( azaz : Teljes gőzzel ! )
|