Köszönöm a kedves fogadtatást !
Végre, két fugálás között, meg egy inkubálás alatt
volt egy kis időm az esélylatolgatásra.
Közben azt is észrevettem, hogy Panamával bizony
majd csak a döntőben futhatunk össze.
Tehát nem egy, hanem két párharcot kell ehhez túlélnie
mindkét "kis" ország válogatottjának
/ mit túlélnie !, végigküzdenie és győzelemmel zárnia ! /,
és persze közben szépen kiejteni mindenkit.
Hát ... legyünk realisták, ez nem nagyon valószínű.
De lehetséges !
És ha így alakul, akkor a döntő valóban különlegesnek ígérkezik.
Pestiesen szólva : egy kicsit "durva" helyzet lesz.
Majd meglátjuk.
Én mindenesetre továbbra is folyamatosan figyelemmel kísérem
az eseményeket.
Én nagyon "bírtam" Guimát, mindkétszer, mikor szövetségi kapitány volt.
Számomra nagyon szimpatikus ember és jó szakember benyomását
keltette. Féltettem is kicsit, mikor visszahívták,
/ merthát van az a mondás a folyóról meg a "kétszer -
belelépésről"; és ezek a dolgok általában nem szoktak jól elsülni / ,
de hát akkor elég szorult helyzetben volt a válogatott.
És ő megint "összekapta" a csapatot, és ismét kijuttatta a Ticos - t a vb-re.
Az a kijutás már nem volt olyan fényes, mint az előző,
rezgett is a léc rendesen, / 2004 nyarán -- ha jól emlékszem --
Kuba a frászt hozta a drukkerekre; egy hajszálom múlt,
hogy Costa Rica bejutott a végső selejtező körbe; és ott sem mentek
olyan simán a dolgok; persze a végén a biztos továbbjutó harmadik
helyen zártunk.
De ezek nem voltak jó előjelek.
Aztán az a sorsolás, meg épp a mi Lotharunk keze !
És a vb előtti felkészülési meccsek ...
Ezek mind - mind nem sok jót sejtettek.
A többit pedig már mindenki látta.
Sajnálom, hogy így alakult.
A sajtó Közép - Amerikában sem kíméletesebb ilyen helyzetben
a szövetségi kapitánnyal, akinek persze vállalnia kell a következményeket.
2006 - ban már túl nagyok voltak az elvárások.
/ és hát ő a 2002 - es szép sikerek után sem sokáig maradt a helyén ... /
Az a 2006 - os vb - szereplés nekem nagyon rossz emlék.
Több szempontból is.
Két, számomra nagyon szimpatikus ember elkeseredett és szomorú arcát
voltam kénytelen látni utána még hetekig.
Tuma igazán súlyosan megsérült, épp a nyitómeccsen;
és Guimaraes - től is nagyon csalódott nyilatkozatokat lehetett olvasni
mindenfelé. Ami persze nem csoda.
Azért igazságtalanul bántak vele, szerintem.
Hirtelen mindenki elfelejtette, hogy mennyi mindent köszönhet neki
a costa rica - i foci.
Én biztos, hogy védelmembe vettem volna,
és továbbra is bizalmat szavaztam volna neki,
ha én lettem volna az erre illetékes.
Jó, persze a dolgok ennél összetettebbek és bonyolultabbak
voltak; de bennem ez az egész tavaly így csapódott le.
Most még van egy kis dolgom, de nemsokára írok még.
/ Amúgy elég "grafomán" vagyok, sajnos;
de azért majd igyekszem visszafogni magam.
Csak olyan jó, hogy végre rátaláltam néhány
emberre, akik osztják a lelkesedésemet,
és azt írják a levelük végére, hogy : Vamos Ticos !!! /
|