Természetesen kisebb létszámban alkalmaztak lovasságot:
"A diplomáciai küldetés ellenpontja a katonai expedíció volt. Különösen az asszírok tájékoztatnak részletesen a hadjárataikról, miközben az idegen tájakat színesen ecsetelik. Ebből a szempontból az egyik legjobb példa az a híradás,
mely II. arrukin nyolcadik, a hatalmas északi szomszéd, Urartu ellen vezetett hadjáratáról (Kr. e. 714) szól. Az út a szinte járhatatlan hegyek közt vezetett: Az Arsiura, a hatalmas hegyre, melyre a feljutás, mint a tűre, lehetetlen,
katonáimat felvittem. A Felső-Zaban folyón, melyet Nairi (és) Habhi ország lakossága Elamuniának nevez, átkeltem. A eiak, Ardiki, Ulaiau, Alluriu hegyek között magas hegyek, magasba nyúló hegyvidékek, a hegyek meredek
tűi, amelyeket leírni nem lehet ezek között a gyalogosok vonulásához nincs út, bennük hatalmas vízesések zuhognak, esésük zaja 1 beru távolságban, mint Adad, úgy dübörög; mindenféle kívánatos gyümölcsfa és szőlőtő nádként
nő ott; félelemmel teli hágóinak a megszerzésére, amelyekben király még sosem vonult át. És előttem volt uralkodó az útjait nem látta, hatalmas szálfáit kidöntöttem és a csúcsoknak meredekségét bronz fejszékkel levágattam;
a keskeny utat, szûk ösvényt, ahol a gyalogság hadrendje csak (egyes) sorban tudott vonulni, seregem átvonulására (a hegyek) között megjavítottam. Lábam harci szekerét hátra vették, és én a seregeim előtt mentem lovagló menetben;
harcosaimat, valamint a lovakat, amelyek az én oldalamon mentek, egyes sorokba rendeztem el és a meredek helyeken így vonultattam át. (Komoróczy Géza fordítása)" |
