|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
rumci
2007-04-28 16:20:46
|
281
|
| Lehet, hogy genius loci, de a szintén erdélyi Geleji Katona István nagy magyar helyesírási reformot tervezett (természetesen semmi sikere nem volt), a szóelemző írásmód végletekig hajtásával. Illetve a példádhoz hasonlatos a csángó Lakatos Demeter költői életműve: ő csak román iskolába járt, így román helyesírással írta egyébként meghatóan szép, naiv verseit. Azt hiszem, őt lehet a csángó irodalmi nyelv csúcsának mondani. (Láttam még más csángó autográfokat is, hát nem könnyű olvasmány – elsősorban a hangjelölés miatt.) |
|
Előzmény:
 |
Kvász Ivor
2007-04-28 14:58:01
|
280
|
| Ismerem a könyvet, érdekes és fontos olvasmány - de a budai Egyetemi Nyomda (amelynek egyébként egy ideig Petru Maior volt a román cenzora) latin betűs román kiadványai egy korábbi periódust képviselnek, az abszolút kezdeteket (egyben lehetséges irányokat), amelyeknek a közvetlen hatásuk minimális volt. Balázsfalván viszont megteremtettek egy helyesírást, amely eleve össze volt bogozva egy monstruózus nyelvi reformkoncepcióval és amelyet három évtizeden át nemcsak Erdélyben, hanem a fejedelemségekben is mainstream rendszerként használtak. Az 1840-es évektől az 1870-es évekig románul latin betűkkel írt könyveket ma csak külön tréning után tudja elolvasni az érdeklődő történész (pedig elég sok könyv jelent meg), kb. mintha Kossuth Pesti Hírlapját hallás alapján szedte volna ki egy olasz anyanyelvű szedő. Az érdekes az, hogy egy nagyobb kulturális (és politikai) paradigmaváltás részeként nagyon rövid idő alatt sutba került az egész és csak bizonyos hangjelölésbeli megoldásai szivárogtak be egy diakritikusokkal megtámogatott új helyesírásba, amely a "végre úgy írhatunk, ahogyan beszélünk" élményét adta az embereknek. A latinisták (ekkor már csak a görög katolikus egyház kemény magja) aztán persze még elég sokáig duzzogtak, hogy nem hagyják "elszlávosítani" a román nyelvet. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|