Sziasztok!
Engedelmetekkel átmásolnék ide egy történelmi topikon zajlott, de inkább ide való vitát, hátha fölpörög tőle a topik:
Don Quixote:
Részben off ugyan, de elgondolkodtatok már rajta, hogy micsoda idióta logika alapján épülnek föl a szemita nyelvek?
Van egy három vagy esetleg kettő mássalhangzóból álló szógyök, amiket különféle magánhangzó-kombinációkkal feltöltve változtatgatják az alapszó jelentését.
Ez az írásban is problémákat okozott, mivel a régi szemita írások nem tudták jelölni a magánhangzókat, ezért a mássalhangzós szógyöknek többféle olvasata és jelentése is lehetett.
Úgy tudom, hogy ez a legrégibb ószövetségi iratok fordításánál is súlyos nehézségeket okoz, nemegyszer egymásnak ellentmondó alternatívákat földobva.
Hetési Holló:
Mitől lenne "idiótább" ez a logika, mint mondjuk az indogermán vagy a finnugor?
Don Quixote:
Nekem pl. a yo hablo, tu hablas, él/ella habla, nosotros hablamos, vosotros habláis, ellos/ellas hablan konjugációs sor valahogy logikusabbnak tűnik, mint a sémi szótők oda-vissza való tekergetése.
Persze mindez biztos azért van, mert én túlságosan latinofil vagyok:o)
Galgadio:
Ha belszólhatok: az arab költők általában dicshimnuszokat szoktak zengedezni az arab nyelv szépségéről és gazdagságáról. Arab nyelvismeret híján ebben a kérdésben nem tudok ugyan felelősségteljesen nyilatkozni, de miért lennének idiotidok a sémio nyelvek csak azért, mert a nyelvtani rendszerük furcsa a mi magyar és indoeurópai nyelvi ízlésünknek.
Persze, ha valaki a latin kultúra emlőin nevelkedik föl, mint Te, az biztosan szebbnek tartja a kasztílt vagy a toszkánt, mint Mohammed nyelvét:-)
Don Quixote:
Vedd ide még nyugodtan a katalánt és a provanszált is:-o)
A francia és a (dako-)román már nem tetszik annyira hangzásilag, igaz, hogy ezekben elég gyönge is vagyok, főleg a románban.
|