Magyar segítséggel jutott el a csomag La Pazból Havannába
Che Guevara 1967-es bolíviai gerillaakciójának Naplóját Kuba mellett számos országban publikálták, Magyarországon azonban annak idején csak számozott példányban, a pártvezetés belső tájékoztatására nyomtatták ki.
A Szovjetunió által meghirdetett békés egymás mellett élés politikájának vizén hajózó Kádár-rendszer utólag sem helyeselte a legendás népfelszabadító vezér fegyveres harcát. Ennek ellenére -- a bolíviai kommunisták és Havanna kérésére -- majd' két évvel Che meggyilkolását követően a magyar diplomácia segített a máig bálványnak számító forradalmár amputált kezének és halotti maszkjának Kubába juttatásában. (A bolíviai katonai vezetés a CIA kérésére az utólagos azonosításhoz rendelte el a kezek levágását, mielőtt Che Guevarát titokban gyorsan eltemették 1967 októberében.)
A kéz szállításában a magyar szerep sok részletét még mindig homály fedi: változatlanul titkosítottak az üggyel kapcsolatos, 35 évvel ezelőtti rejtjeles külügyi üzenetváltások. Ráadásul a főszereplők, így a csomagot átvevő akkori La Paz-i magyar ügyvivő, illetve a két futár -- akik aztán elhozták Budapestig (vagy Moszkváig?) -- már nem élnek.
A hatvanas évek végén mindössze két szocialista országnak, Magyarországnak és Jugoszláviának volt követsége La Pazban. Kuba az el nem kötelezett országok mozgalmában jó kapcsolatokat ápolt a Tito-rendszerrel. A választás azért esett mégis Magyarországra, mert az akciót egyezetni kellett a KGB-vel is. A magyar követséggel baráti viszonyt ápolt a Bolíviai Kommunista Párt is, amely azt remélte: a Che-relikviák eljuttatásával kiengesztelhetik Havannát és különösen Fidel Castrót azért, mert nem támogatták Che gerillaakcióját.
Amikor a magyar követség 1969 őszén megkapta a felkérést, az első pillanatban provokációtól tartottak -- derül ki az ügyet ismerő, de névtelenséget kérő személyek elbeszéléséből. Azt is figyelembe vették, hogy a bolíviai kommunista vezetőket szoros kapcsolatok fűzték magas rangú katonatisztekhez, s e részben rokoni szálak egyfajta garanciát jelentettek. A kézkihozatali akcióra végül Havanna és Moszkva is rábólintott, miután egyeztettek a budapesti külüggyel és a pártközponttal.
Az akcióhoz a Dél-Amerikába kiküldött magyar diplomáciai futárokat használták fel. Úgy tudni, hogy a futárokat La Pazban, majd Santiago de Chilében kémfilmekbe illő izgalmak közepette fuvarozták a repülőterek és a követségek között. A hidegháborús időkben a lebukás a formalinban tartott kezeket őrző 20-25 centiméteres üvegládikával súlyos politikai következményekkel járhatott volna.
A következő állomás Montevideo volt, ahol a futárok ott-tartózkodása alatt a magyar képviselet páncélszekrényében őrizték a csomagot. Uruguayból a különleges küldemény feltételezhetően Buenos Aires és Párizs érintésével juthatott el Budapestre, mivel a diplomáciai futárok általában ezt az útvonalat használták.
Victor Zannier bolíviai újságíró az Opinión napilap 1995. december 9-i számában nyilatkozva elmondta: Jorge Sattorinak, a kommunista párt külügyi felelősének a felesége a La Paz-i magyar követségen dolgozott titkárnőként. Sattori ezért is bízta a magyarokra a Che-relikviákat, hogy juttassák el Moszkvába. (Sattori később légi balesetben elhunyt.) Zannier hitelt érdemlő forrásnak tűnik: Antonio Arguedas akkori bolíviai belügyminiszter felkérésére titkos küldetést teljesített 1968-ban, ő vitte el Kubába Che Naplójának fénymásolatát, majd 1970 januárjában később Moszkvából az amputált kezeket tartalmazó csomagot is.
Az Opinión Che kezeinek titkos története című cikkében megszólalt Juan Coronel Quiroga is, a bolíviai kommunista azonban magának tulajdonította Che kezeinek szállítását Moszkváig. Története a kiindulópontban megegyezik: Zannier 1969 júliusában megjelent egy csomaggal egy La Paz-i étteremben, ahol éppen Coronel és Sattori kávézott. Zannier izgatottan elmondta: megbízást kapott, hogy juttassa el Che levágott kezeit és halotti maszkját Kubába. A szatyorba csomagolt relikviákat a helyszínen át is adta Sattorinak, hogy a párt külügyi felelőse találja meg a módot a szállításra.
Coronel szerint az éttermi átadást követően a csomagot december 28-ig a saját ágya alatt tartotta. Az "utaztatás" titkos megszervezése öt hónapot vett igénybe. Coronel azt állítja, hogy ő vitte a csomagot a La Paz--Lima--Caracas--Madrid--Prága--Budapest útvonalon. Zanierrel Moszkvában találkozott újra, s együtt mentek 1970. január 3-án a kubai követségre. Ám ott Coronel tudomására hozták: nem tartják kívánatosnak, hogy Havannába utazzon, Kuba változatlanul neheztel a Che akcióját nem támogató bolíviai kommunistákra. Így Zannier vihette Che kezeit és a halotti maszkot Havannába. Egykori magyar illetékes megerősítette, hogy Coronel 1969 végén járt Budapesten, a pártszállóban helyezték el, s valóban azt állította, hogy Che kezét viszi Moszkvába.
A kérdés adott: magyar futárok vagy Coronel? Az eltérő változatok nem feltétlenül zárják ki egymást. Előfordulhat, hogy az akció álcázása, a CIA és más szervek félrevezetése végett a két kezet külön útvonalon vitték, de az sem kizárt, hogy az egyik álszállítmány volt. Lehet, hogy Coronel utólag felnagyította szerepét, miközben esetleg csak Budapestről Moszkváig szállította a kezeket.
Che Gueavara Havannában élő, ma már két felnőtt gyermeke -- Aleidita és Camilo -- apja levágott kezeiről nem szívesen beszél.
-- A család kérésére a kezeket sohasem állították ki. Más a helyzet apánk földi maradványaival, amelyeket az emlékére létrehozott mauzóleumban, Santa Clarában helyeztek el -- mondja Camilo, aki Havanna Nuevo Vedado kerületében, nem messze a Forradalom terétől található és Che Guevara történetét kutató központban fogadott.
A kérdésre, hallottak-e arról, hogy Che kezének Havannába juttatásában a magyar diplomácia is közreműködött, Camilo kategorikus nemmel válaszolt. Azt mondja: az akkori bolíviai belügyminiszter, a CIA által kiképzett, de a kubai forradalmat tisztelő Arguedas küldte el Fidel Castrónak a Napló fénymásolatát, majd a kezet és a halotti maszkot. Tudomása szerint a relikviákat bolíviaiak, nem pedig magyarok juttatták ki a dél-amerikai államból. | 
