|
|
 |
_Pirx_
 2007-03-20 16:57:58
|
1049
|
Pontosan! Néha ezekben a törénetekben - és nem csak Lemnél - több érzelem, és majdhogynem romantika van, mint máshol. Asimov "Kétszáz éves embere" például... De Lemnél, és Pirxnél maradva, megint egy idézet:
"...Pirx már csak azért is hallgatott, mivel nem tartotta ajánlatosnak, hogy megossza társaival a balesetről alkotott véleményét. Biztos volt benne, hogy Angyal egyáltalán nem romlott el, s annak, ami történt, semmi köze a monokristályokhoz vagy a mnesztronokhoz; hát ő, Pirx, talán elromlott, hogy olyan nagy kedve támadt legyőzni azt a falat? Angyal csupán jobban hasonlít alkotóihoz, semmint azok hajlandók beismerni. Mikor feladatát elvégezte, bőven maradt még ideje a hazatérésig, hiszen olyan ügyes és gyors volt. Nemcsak látta, hanem fel is fogta környezetét; nehéz feladatok megoldására készítették, tehát játékra, a fal pedig nem akármilyen játékot kínált ....
...Délutánra értek vissza a táborba. Hosszú árnyékuk fürgén mozgott munka közben sietve szétszedték a barakkot, percek alatt eltűnt a helyéről, csak egy lelapított, üres négyszög maradt utána; fejük fölött úsztak a felhők, és Pirx cipelte a ládákat, feltekerte a ponyvákat, megcsinálta mindazt, ami azelőtt Angyal dolga volt - erre a gondolatra, mikor tudatossá vált benne, egy pillanatra megállt, mielőtt továbbadta a nehéz csomagot az érte nyúló Massenának.
Murányi Beatrix fordítása"
Az egyik kedvenc történetem. Ragyogó leírások, képek... És ÉRZELMEK!!!
Mindig is azt mondtam, ahogy - és most már nem idézek, a rajongók úgyis tudják miről írok - Pirx is mondta, hogy ezek a történetek nem az űrről szólnak! Vagyis játszódhatnának bárhol! Hanem az emberről, értelemről... A körítés lényegtelen.
|
|
A hozzászólás:
 |
|
tillA
2007-03-20 16:51:22
|
1048
|
Amikor ezt és a hasoló szövegeket olvasom, közben magam elé képzelem a néhai (Füles-beli) magyar Pirx-képregényből azt a képkockát, amin hősünk a Marson hátbalövi lézerpuskával az őt egy másodperccel korábban megvédő robotot, szóval ilyenkor valóságos meghatottság érzése vesz erőt rajtam. Olyannak, aki nem fogékony az ilyen irodalomra, képtelen volnék elmagyarázni, hogyan tudnak ezek az "embertelen", gépies, eszelős fantáziával kiagyalt, fujj, zavaros és bugyuta történetek majdhogynem könnyet csalni a szemembe... de így van. Jelen topik olvasói viszont, azt hiszem, megértik, mire gondolok. Olyan mérvű emberség, a gondolkodó lények közötti kapcsolatok olyan finomsága jelenik meg - elsősorban - Lem idevágó műveiben, amikhez alig van hasonló az egyetemes világirodalomban. Profánul azt mondhatnám: egy panamai tévédráma fináléjában a két szerelmes szakítása nincs olyan szivet tépő, mint ezek a leírások...
(Megjegyzem, a fentieket jól illusztráló jelenet a Pirx-sorozatból, amikor a Terminusz visszajátssza Momsen és társai egykori, haláluk előtti beszélgetését, a Rajnai-film talán legjobban sikerült eleme. Ott speciel jól átjön az a drámaiság, ami máshol, máskor sajnálatosan kevésbé.) |
|
Előzmény:
|
|
_Pirx_
2007-03-20 13:49:34
|
1046
|
Lemnél - legalábbis én úgy érzem - pedig a technika, és azt azt létrehozó ember kapcsolata. Figyelj csak:
"Sorra kitöltötte a nyomtatott rovatokat:
MODELL: AST-Pm-105/0044.
TÍPUS: Univerzális javító.
NEVE: Terminusz.
HIBA: A funkció szétesése.
RENDELKEZÉS… Tétovázott. Tollát a papírhoz közelítette, majd újból fölemelte. Az ártatlan gépekre gondolt, amelyeket az ember felruházott a gondolkodás képességével, s ezáltal őrültségeinek részesévé tett. Arra gondolt, hogy a Gólem, a fellázadó és az ember ellen forduló gép mítosza hazugság, melyet azért találtak ki, hogy azok, akik mindenért felelősek, elháríthassák ezt a felelősséget.
RENDELKEZÉS: Beolvasztani.
És mozdulatlan arccal aláírta: Pirx első navigátor.
Murányi Beatrix fordítása
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
