Keresés

Nekem inkább az az érzésem, hogy az elmúlt 10-20 év kutatói már rájöttek, hogy a régi kotta az abszolutizmusról messze nem valid, viszont még nem találtak ki más terminológiát, amit kollektív toposzként elfogadna a nagyvilág.

Nehéz egyensúlyt találni az Iisten hatalmából uralkodó és erősen centralizált uralom, az udvari frakcióharcok és a rendi érdekérvényesítő erők között, miközben, valóban, az uralkodói hatalom ragyog és erősnek tűnik.

Ha csak arra gondolok, hogy pl. az adómegszavazáshoz milyen jogi procedúrán kellett keresztül mennie II. Fülöpnek, hány tartomány rendjeivel kellett rendi kompromisszumot kötni, milyen nehézségbe került a rendkívül adókat elfogadtatni. (lásd pl. a sisa nevű adó hányatatott sorsát Kasztiliában V. Károly és II. Fülöp), akkor igencsak komoly kétségeim vannak, hogy a tankönyvi/lexikoni értelemben vett abszolutizmus megállja-e a helyét.  

De külön lakmuszpapír lehet a fülöpi korszak értékelésében a híres és hírhedt magántitkára, Antonio Pérez sorsa Katalóniában. Az se erősíti valójában az abszolutista toposzt.