|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
hacso
2007-02-01 11:41:27
|
71
|
| Óriási a különbség a tízentíz és az akarnák típus között! A tízentíz-re a gyerek nem kap mintát és megerősítést a környezetétől, ezt az addigi szabályhalmaz generálja. Ezért nem is nehéz elhagyni. Az akarnák viszont mintaként, visszatérő nyelvi adatként jelenik meg a nyelvtanuláskor, ha a szülők nákolnak. Szerinted lehetséges egy nákoló környezetből a -nék toldalék absztrahálása? Ha ráadásul maga a rendszer egyik alapelve (a hangrendi illeszkedés) is ezt támogatja? |
|
Előzmény:
 |
lábatlan
2007-02-01 11:28:24
|
70
|
"Miért volna a nyelvérzéke épp annak elcsökevényesedett, aki a mássalhangzó-harmóniát elvárja egyes szám első személyben feltételes módban is - azzal szemben, akinek a nyelvérzéke kibírja ezt a ritka kivételt? Ezt nem értem."
A magyarban - mint minden természetes nyelvben - vannak ilyen kivételek. Gondolj az ikes igékre, a nem van helyett a nincsre, a sokabb helyett a többre, stb. A gyerekek használják a sokabb (tizentíz, tükört, stb.) alakot - gyerekszáj, aranyos, megmosolyogjuk -, aztán egy-kettőre megtanulják a helyes több (húsz, tükröt, stb.) alakot, és többé nem mondják rosszul. Aki primitív, az nem sajátítja el a nyelv összes kivételét, és olyanokat mond, hogy "akarnák egy fagyit".
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|