Keresés

Részletes keresés

Yogi Creative Commons License 2007-01-26 21:48:52 107
A mi ejtésünk fonetikusabb, mint az angoloké...
Márminthogy micsoda?
A hozzászólás:
Artificial Intelligence Creative Commons License 2007-01-26 21:36:19 106

Csak egy kötözködnivalóm van :) A standard írás a normannok után jöve jóval - 1476, W. Caxton után.

A többi viszont stimmel :)

A mi ejtésünk fonetikusabb, mint az angoloké - és ettől könnyebb???

Előzmény:
vrobee Creative Commons License 2006-09-13 10:36:58 101
Az angolok is különösek e tekintetben.
26 betúvel próbálnak mindent leírni, amikor ez nem is megy olyan könnyen. Ráadásul teljesen mást írnak, mint amit ejtenek. Mióta van ez így náluk? Ott sem ártana valami reform.


Az angol írásnak elég érdekes története van. A mai helyesírás alapja a normann uralom alatt kialakult, London környéki nyelvjáráson alapuló rendszer.
Ez használ kettős betűket, akárcsak a magyar: ch, th, sh., (Itt egy kis konfúzió van, betű alatt néha karaktert /írásjegyet/, néha egy leírt fonémát értünk...). Volt egy korábbi (és másik nyelvjáráson alapuló) helyesírás, ami használt speciális karaktereket is, pl. þ, ð, æ.
(A Miatyánk óangol változatát ld. itt: http://www.georgetown.edu/faculty/ballc/oe/paternoster-oe.html)

Érdekes, hogy a könyvnyomtatás elterjedése, és ezzel a helyesírás megszilárdulása pont akkor történt, amikor a magánhangzók kiejtése viharos változásba kezdett (korai modern angol korszaka). Azelőtt a helyesírás jobbára fonetikus, logikus volt. Az ee hosszú e, az i mindig i, stb. A szóeleji néma hangzókat (knight) is, sőt, létezett a gh hang is, amolyan németes "kemény h" volt. (Ennek maradványait ma bizonyos nyelvjárásokban állítólag nyolcféleképp ejtik... nekem ami eszembe jut: night /nite/, through /thru/, drought /draft/, hiccough /hiccup/). Még korábban ejtették a szóvégi e-t (és röviden ejtették a megelőző szótagot)*.

Külön érdekesség, hogy az angol akkoriban több erősen különböző nyelvjárásra különült. (Állítólag Londonban bajosan értették azt az utast, aki csupán 30 mérföldről érkezett a Temzén, és "wudr ond ey"-et kért, ami ekkor Londonban már "water and egg"). Bizonyos szavak párhuzamosan éltek egy darabig, és az is előfordult, hogy ejtésben az egyik, írásban a másik változat rögzült végül. (Pl. a busy, business - ha jól tudom - a londoni írásmód, de az északi kiejtés társul hozzá)

Apróbb csiszolások persze voltak, vannak. Ill. a párhuzamos változatokból általában az ejtést jobban tükrözőt fogadtatták el. Főleg az amik próbálták logikusabbá tenni a rendszert (ld. fenti gh-s példák, néhány "néma" magánhangzó kidobálása), és ez részben sikeres is, rendszerszinten viszont nem terjedt el. Az írásbeliség ilyen széles elterjedtségénél szinte lehetetlen egy átfogó reform. Főleg, ha meggondolod, hogy nincs olyan intézmény, mint nálunk az Akadémia - amit az angol nyelvterület egésze elfogad, mint hiteles ajánlattevőt.

A hsz. nagy részét emlékezetből írtam, a pontatlanságokért, hibákért elnézést, bátran ki lehet javítani :D

---

* Ez Shakespeare korában már eltűnt. Nála pl. a 'love' és a 'doom' rímelt. (Tehát az o, és az oo még ugyanúgy hangzott, de szóvégi e helyett már szótagnyúlás volt)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!