|
|
 |
cyanne
 2007-01-15 19:16:51
|
328
|
| nojó, ebben a szezonban a katonába tuti nem megyek mosmá |
|
A hozzászólás:
 |
|
Gömbtatu
2007-01-15 18:33:56
|
327
|
Karácsony előtt láttam Vári Éva önálló estjét a Tivoliban Edith Piaf címmel. Vári nem jó. El tudom képzelni, milyen irgalmatlanul nehéz egy több mint másfél órás darabot egyedül végigcsinálni, de Vári, szegény, nagyon rossz volt. Piaf élete érdekes, sosem hallottam még róla ilyen részletesen, érdemes lett volna rendesen megcsinálni. A zenészek nagyon profik, adódtak helyes jelenetek a zongoristával, gondolom próba közben alakultak ki, aztán benne maradtak a darabban.
A fő probléma az volt, hogy Vári nem tudott mit kezdeni magával. Főképp a kezével. Nem is értem, hogy nem jutott eszébe a rendezőnek, hogy egy gyöngysort vagy egy sálat tegyen a nyakába, amibe tudna kapaszkodni. Amikor néhány jelenetben a szék mögé állt, sokkal nagyobb biztonságban érezte magát, és szembeszökően nagyobb természetességgel mondta a szöveget.
A dalbetétek nem voltak kifejezetten rosszak, elég jól illesztették a történetbe, Vári hangja viszonylag jó, többször volt tiszta, mint fals.
Hatalmas tapsot kapott, a közönség állva ünnepelte, és igazán megindító volt a meghatottsága, kivált, hogy látszott, ő is érezte, hogy nem volt jó. Szóval a darab végére felhorgadt bennem a szánalommal vegyes szeretet egy öregecske, kedves, esendő színésznő iránt, így aztán visszamenőleg kellemesnek értékeltem az estét.
Múlt héten Kazamaták a Katonában.
A darab '56-ban játszódik a Köztársaság téren a pártszékház előtt. A kinti tömeg a forradalom lángjától hevülten az akkori terror házát kívánja bevenni, hogy utánajárjon a legendának, miszerint az épület alatti kazamatákban kínzókamrák üzemelnek, ahol középkori módszerekkel bírják szóra a rendszer ellenségeit.
A házban katonák vannak, egyszerű emberek, akik hisznek a rendszerben, ugyanolyan hazafiak, mint a kinti "csőcselék". Végülis ez a fő témája a darabnak: ki a hazafi, aki meggyőződésből (vagy mégis inkább félrevezetve) védi a rendszert, vagy aki meggyőződésből meg akarja dönteni.
Na akkor. Kicsi szubjektum már az elején. A fűtésrendszerből hideg levegőt fújtak. Először azt gondoltam, a darab része, a közönség így nyilván jobban át tudja venni a kor szellemének rezgését. Másfél óra elteltével már kockára fagytam. Hangsúlyoznám, nem a fűtés hiánya volt a gond (amit később a szervezők állítottak), hanem a beáramló hideg levegő.
Gondolom, szintén az erősebb átélés segítése érdekében olyan hangerővel lövöldöztek a színpadon, hogy előfordult, hogy a színpadon fekvő egyik hulla is összerándult az ijedségtől. Többször a közönség felé irányított fegyverrel manipuláltak, nyilván ez is frappáns rendezői eszköz. A darab végére hasogató fejfájásom volt a hihetetlen hangzavartól, pedig az utolsó fél órában már résen voltam, és befogtam a fülem, amikor lövés készült.
A fő baj azonban a Katonával, hogy annak ellenére, hogy ott játszanak a mai magyar színházi élet legjobbjai, rossz színészeknek adják a főszerepeket.
Nagy Ervin, Fekete Ernő és még sokan hozták a formájukat, de sajnos a legtöbbet rajtuk kívül Rezes Judit, Fullajtár és Hajduk Károly voltak színen, akik hihetetlenül gyengék.
Rezes a narrátor szerepében egy középiskolai szavalóverseny első fordulójában kibukna, Fullajtár hangja száraz, mint a faforgács, nyeglén, kedvetlenül játszik, Hajduk annyira modoros, hogy fizikai fájdalmat okoz a látványa.
Mindig azon gondolkodom ilyenkor, hogy a többi színész, a rendező és egyéb színházi emberek, akiknek beleszólásuk van a szereposztásba, ezt nem látják?
Kár, igazán jó darab lett volna pedig, de sajnos megint nagy feketepont a Katonának. Piros viszont a közönségnek, semmi rendbontás, idétlen röhögcsélés, mindenki hősiesen viselte a dobhártyaszaggató fegyverropogást. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
