Kedves micugó!
Köszönöm a hozzászólásaidat! Leginkább, hogy indulat, vagdalkozás és vádaskodás nélkül mondtad el a véleményedet. Ha az ember azt tapasztalja, hogy beszélgetni akarnak vele, nem pedig jól odamondogatni, akkor az ellenérveket is szívesebben végiggondolja és akár a saját véleményét is hajlandó helyenként revideálni, ha meggyőzték. Jó szóval van esély, hogy meggyőzzük egymást, indulattal nincs. Sőt, az indulat még azt is feledteti, hogy egy csomó dologban eredetileg egyetértettünk, néhány ponton tér el csupán a véleményünk.
Rendben, elfogadom tőletek, hogy nem feltétlenül lesz beteg minden piggy-look cica. Ettől persze nem felejtettem el azt a sok negatív tapasztalatot sem, amit eddig szereztem, valamit billent feljebb a mérleg serpenyője általatok. Ami a legfontosabb tanulság számomra: kiderült, hogy létezik néhány perzsás kishazánkban, aki lelkiismeretesen igyekszik tenyészteni és szakítani akar a szokásos gyakorlattal. Azt hiszem, sokkal nehezebb a dolgotok, mint más fajták tenyésztőinek. Más fajtáknál is vannak szaporítók, main coon-os is sajnos szép számmal. Mi is küzdünk velük. De talán egyik fajtánál se ennyire rossz az arány, s egyik fajta árát se nyomták le ennyire a szaporítók, mint a perzsáét. A költségeitek nektek se alacsonyabbak semmivel se, de azért nem mindegy, hogy 40-60.000 Ft-os cicák ellen kell versenyezni, akikből kb. annyi születik, mint a tisztességes tenyészetekben, vagy 10-15.000 Ft-osakkal, akikből sokszor annyi születik, mint a hozzátok hasonló tenyészetekben. Ráadásul a perzsák hírnevét a perzsa szaporítók sokkal jobban tönkretették, mint más fajták hírnevét a más fajtát szaporítók. Több idejük is volt rá. Úgyhogy cseppet sem irígyellek benneteket, pedig magunkat sincs miért irígyelni, bőven megvannak a saját bajaink. Sok sikert és kitartást kívánok a harchoz!
Azon érdemes lenne közösen gondolkodni, hogy mit lehetne tenni a szaporítók viszaszorítására. Őszintén szólva, szkeptikus vagyok e tekintetben, hiszen adminisztratív eszköz nincs ellenük és mi nem is vagyunk hatóság, hogy bárkire bármit rákényszerítsünk. Az egyetlen dolog, ami tehetünk, hogy beszélünk róla sokaknak, elmondjuk az érdeklődőknek, leírjuk, megragadunk minden alkalmat, hogy minél több emberhez eljussanak az érvek. Hogy a vevők maguk lássák be, hogy az olcsó sokszor a legdrágább és még nagyon fájdalmas is lehet. És azt is fontosnak tartanám, hogy a tenyésztőkhöz jussanak el az információk arról, hogy hogyan kell tisztességesen tenyészteni és esetleg akit illet rájöjjön, hogy ő mit nem csinál jól. Makacsul meg vagyok róla győződve, hogy nagyon sokan nem elvetemültségből, hanem tudatlanságból teszik rosszul, amit rosszul tesznek. Valahogyan azt kellene elérni, hogy egyre többen lássák, mi kb. az a mérce, ami normális, s ehhez akarjanak igazodni. Tenyésztők is és vevők is. S ha már többségben vannak az igényesek, akkor az igénytelenek kezdik magukat rosszul érezni és ők is elkezdenek feljebb húzni. És ez tényleg csak úgy megy, ha nagyon, nagyon sokszor beszélünk erről akinek csak tudunk. s igen lassan lesz foganatja,ha egyáltalán lesz. A magam részéről én ezért írkálom a cikkeimet. Ennyit tudok tenni. |
