|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
gligeti
2007-01-09 18:29:38
|
30
|
Gondoltam, hogy az innák már felmerült, csak nem voltam elég ügyes, hogy megtaláljam.
A mély é hangon már én is töprengtem (cél, derék), arra van valami hipotézis? Köze lehet a veláris i-hez? (tudom, biztos volt róla szó..)
Tetszik a feltételezés, hogy a mély é még játszhat a történetben. Van (más) adat, ami alátámasztaná azt a feltevést, hogy az -ék (félmúlt) vagy a feltételes -nék esetleg ilyen é lenne? (azt értem, hogy ez a feltevés feloldja a harmónia problémáját, ezenkívül?)
- g |
|
Előzmény:
 |
Kis Ádám
2007-01-09 18:08:41
|
28
|
Az a helyzet, hogy ez a vita jóval régebbi, mint ez a topik, és nekünk volt egy olyan feltételezésünk, hogy a -nék egyalakúsága önkényes diktátum lett volna. Ezzel kapcsolatban vette észre (illetve mondta nekem) rumci a félmúlt egyalakúságát.
Még annyit hozzátennék, hogy az é hang történetileg lehetett magas és mély is (azaz lehetett magas é és mély é), ez is lehet magyarázat a dologra.
Azonban, mint antalistát, engem a nyelvtörténet nem hat meg.
Nem igazán tudom elképzelni, hogy milyen tudomány lehet (akár alkalmazott, akár ál-, akár alap-), amelynek célja "ad hoc, valamilyen nyelvállapotot/nyelvváltozatot kiemelni, rögzíteni, normatív céllal. Hozzáteheti azt is, hogy a kevésbé műveltek jó lebunkózása céljából".
Ennél jobb érvet a nyelvművelés alkalmazott tudománnyá minősítése ellen még nem olvastam. Még Kis Tamásnál sem.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|