Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
gligeti Creative Commons License 2007-01-09 18:29:38 30

 

 Gondoltam, hogy az innák már felmerült, csak nem voltam elég ügyes, hogy megtaláljam.

 

 A mély é hangon már én is töprengtem (cél, derék), arra van valami hipotézis? Köze lehet a veláris i-hez? (tudom, biztos volt róla szó..)

 

 Tetszik a feltételezés, hogy a mély é még játszhat a történetben. Van (más) adat, ami alátámasztaná azt a feltevést, hogy az -ék (félmúlt) vagy a feltételes -nék esetleg ilyen é lenne? (azt értem, hogy ez a feltevés feloldja a harmónia problémáját, ezenkívül?)

 

 - g

Előzmény:
Kis Ádám Creative Commons License 2007-01-09 18:08:41 28

Az a helyzet, hogy ez a vita jóval régebbi, mint ez a topik, és nekünk volt egy olyan feltételezésünk, hogy a -nék egyalakúsága önkényes diktátum lett volna. Ezzel kapcsolatban vette észre (illetve mondta nekem) rumci a félmúlt egyalakúságát.

 

Még annyit hozzátennék, hogy az é hang történetileg lehetett magas és mély is (azaz lehetett magas é és mély é), ez is lehet magyarázat a dologra.

 

Azonban, mint antalistát, engem a nyelvtörténet nem hat meg.

 

Nem igazán tudom elképzelni, hogy milyen tudomány lehet (akár alkalmazott, akár ál-, akár alap-), amelynek célja "ad hoc, valamilyen nyelvállapotot/nyelvváltozatot kiemelni, rögzíteni, normatív céllal. Hozzáteheti azt is, hogy a kevésbé műveltek jó lebunkózása céljából".

 

Ennél jobb érvet a nyelvművelés alkalmazott tudománnyá minősítése ellen még nem olvastam. Még Kis Tamásnál sem.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!