|
|
 |
gligeti
2007-01-04 14:52:17
|
71
|
Kedves Ádám!
A tudományosságnak kritériuma a terminológia - lehetőleg nem önkényes - használata.
Ez most akkor egy alternatív definíció lenne az általam is elfogadott Feibleman féle tudománydefinícióhoz képest? Mert ezzel az a baj, hogy sok áltudomány éppen azzal próbál tudományosnak látszani, hogy a tudományos terminológiát használja. Hogyan definiálod az önkényest a nem önkényeshez képest?
A nyelvtervező megállapítja a normák létezését (NEM HOZZA LÉTRE, a norma köszöni szépen, magától is létre tud jönni
ezt vitatnám. Létre tud jönni, de van, amikor nem jön létre, mondjuk amennyire tudom, gyakran nyelvművelők aktív közreműködése folytán lesz valamelyik nyelvjárásokból irodalmi nyelv, ill. norma; vagy a (társadalmilag kívánatos cél) lehet épp az, hogy egyik dialektus se legyen a kitüntetett norma (épp a katharevusza esetén volt ez is cél, de majd az okosabbak kijavítanak).
hogy a punctum saliens az értékelés
Szerintem meg nem: az alkalmazott tudomány célt tűz ki, és ez a cél zsinórmérték az értékeléshez. Orvostudomány: betegség rossz, egészség jó. Itt is a feiblemani definíciót fogadom el, némi pontosítással:
K. Feibleman in, “Pure Science, Applied Science, and Technology: An Attempt at Definitions” argues that there is a fundamental difference between science, applied science and technology. This difference, according to Feibleman, is to be understood in terms of aims and ends pursued. Pure science is synonymous with “basic research” and it includes “a method of investigating nature by the experimental method in an attempt to satisfy the need to know.”. In order for something to be considered pure science, according to Feibleman, the aim of the research is strictly curiosity. Feibleman holds that applied science, is “the use of pure science for some practical human purpose”, it is concerned with “discovering applications of pure theory.”
A pontosítás, amit azóta tennék, az az, hogy a "human" szó vitatottá vált: pl mennyiben humán cél a nünükék megmentése? Ezért ezt gyakran kihagyják, pedig ott meg egy fontos aspektus vész el: szerintem csak az értelmét kellene pontosítani: olyan cél, amit az adott társadalmi konszenzus jónak és hasznosnak ítél.
- g |
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2007-01-04 14:09:53
|
68
|
Kedves qligeti!
A tudományosságnak kritériuma a terminológia - lehetőleg nem önkényes - használata. Magyarországon van tudományos nómenklatúra, amelybe besorolódnak az alap- és alkalmazott tudományok. A nyelvészet eseteében is van elfogadott nómentklatúrája az alkalmazott nyelvtudományoknak, ebben a nyelvművelés nem szerepel. Nemcsak azért nem szerepel, mert a nyelvészek kilökik, hanem azért, mert maguk a nyelvművelők sem sorolják oda.
Nem igazán indokolt törekvés az olyan alkalmazott nyelvészeti diszciplinákat, mint pl. a nyelvtervezés (amelyik a normákkal foglalkozik) vagy a lexikográfia (amelyik például az idegen szavak magyar szövegben való szerepeltetésének módjával foglalkozik) azzal a tevékenységgel egymemosni, amelyet nyelvművelésként szoktak emlegetni.
A különbségtétel oka elsősorban a minősítés igénye. A nyelvtervező megállapítja a normák létezését (NEM HOZZA LÉTRE, a norma köszöni szépen, magától is létre tud jönni), ezt követően azt is megállapítja, hogy egy konkrét megmyilvánulás megfelel-e (valamely, mert több van ám!) normának. Nem minősíti azonban az eredményt, ezt a nyelvművelő teszi. (Indignálódottan állapítbva meg, hogy "a nyelvi hiba csak addig hiba, míg szélesebben el nem terjed, akkor bekerül a normába". Ez a szólás azért fontos, mert bizonyítja, hogy bizonyos dolgok annak ellenére is bekerülnek a normába, hogy a nyelvművelők hosszabb időn kereszül bélyegzik hibásnak).
A leikográfus, vagy más esetben terminológus azzal foglalkozik, hogy egy idegen nyelvű szöveg honosítása során hogyan lehet az eredeti szókészletet magyarral helyettesíteni. Ennek során előfordul a magyar szóalkotás is, azonban ez minden, csak nem tudomány. A tudomány ebben az esetben megfigyeli miből mi lesz, esetleg megpróbál következtetéseket levonni a dologból. Érdekes kérdés például, hogy miért ragaszkodik egy szakma inkább az idegenes szóhasználathoz, és egy másik miért kevésbé. Ez lehet egy társtudomány, a szociolingvisztika kérdése, de ebbe sem fér bele az ítéletalkotás. Vagy érdekes lehet, miért "magyarosodik meg" az egyik szó, és a másik miért nem. Ez esetleg a pszicholingvisztikának nevezett tudomány tárgya lehet, de ez sem értékel.
Bizonyára sokadszorra fogalmazható meg, hogy a punctum saliens az értékelés. A nyelvművelés értékel, a tudomány tudomásul vesz. |
|
Előzmény:
 |
gligeti
2007-01-04 12:58:35
|
62
|
OK, köszönöm a konstruktív hozzászólást.
Minek nevezed a normakialakítást, a lentebbi példákat (vagy lenne még, mondjuk görög katharevusza, tudom, mára már sikertelennek tekinthető), vagy a nyelvújítást, amennyiben az tényleg az alaptudományra épül és módszertanában is megfelel a tudományosság kritériumainak?
Én nem vitatom, hogy az, amit ma (itt, most, stb.) nyelvművelés címszó alatt művelnek, az lehet mind 100%-ig tudománytalan, de nem is ez az állításom. Térben is időben máshol léteznek ezek a példák amiket én nyelvművelésnek gondolok, és azt gondolom, hogy mint "idea", megfelel az "alkalmazott tudomány" feiblemani definíciójának -- nyilván a konkrét tevékenységekben, mint mindenhol, több-kevesebb tudománytalanságot ki lehet mutatni. Vagy a mai "nyelvművelés" annyira lejáratódott, hogy ezeket inkább másképp kellene hívni? Nekem az is megfelel, csak tisztázni szeretném a fogalmakat. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|