|
|
 |
Kis Ádám
2007-01-04 14:09:53
|
68
|
Kedves qligeti!
A tudományosságnak kritériuma a terminológia - lehetőleg nem önkényes - használata. Magyarországon van tudományos nómenklatúra, amelybe besorolódnak az alap- és alkalmazott tudományok. A nyelvészet eseteében is van elfogadott nómentklatúrája az alkalmazott nyelvtudományoknak, ebben a nyelvművelés nem szerepel. Nemcsak azért nem szerepel, mert a nyelvészek kilökik, hanem azért, mert maguk a nyelvművelők sem sorolják oda.
Nem igazán indokolt törekvés az olyan alkalmazott nyelvészeti diszciplinákat, mint pl. a nyelvtervezés (amelyik a normákkal foglalkozik) vagy a lexikográfia (amelyik például az idegen szavak magyar szövegben való szerepeltetésének módjával foglalkozik) azzal a tevékenységgel egymemosni, amelyet nyelvművelésként szoktak emlegetni.
A különbségtétel oka elsősorban a minősítés igénye. A nyelvtervező megállapítja a normák létezését (NEM HOZZA LÉTRE, a norma köszöni szépen, magától is létre tud jönni), ezt követően azt is megállapítja, hogy egy konkrét megmyilvánulás megfelel-e (valamely, mert több van ám!) normának. Nem minősíti azonban az eredményt, ezt a nyelvművelő teszi. (Indignálódottan állapítbva meg, hogy "a nyelvi hiba csak addig hiba, míg szélesebben el nem terjed, akkor bekerül a normába". Ez a szólás azért fontos, mert bizonyítja, hogy bizonyos dolgok annak ellenére is bekerülnek a normába, hogy a nyelvművelők hosszabb időn kereszül bélyegzik hibásnak).
A leikográfus, vagy más esetben terminológus azzal foglalkozik, hogy egy idegen nyelvű szöveg honosítása során hogyan lehet az eredeti szókészletet magyarral helyettesíteni. Ennek során előfordul a magyar szóalkotás is, azonban ez minden, csak nem tudomány. A tudomány ebben az esetben megfigyeli miből mi lesz, esetleg megpróbál következtetéseket levonni a dologból. Érdekes kérdés például, hogy miért ragaszkodik egy szakma inkább az idegenes szóhasználathoz, és egy másik miért kevésbé. Ez lehet egy társtudomány, a szociolingvisztika kérdése, de ebbe sem fér bele az ítéletalkotás. Vagy érdekes lehet, miért "magyarosodik meg" az egyik szó, és a másik miért nem. Ez esetleg a pszicholingvisztikának nevezett tudomány tárgya lehet, de ez sem értékel.
Bizonyára sokadszorra fogalmazható meg, hogy a punctum saliens az értékelés. A nyelvművelés értékel, a tudomány tudomásul vesz. |
|
A hozzászólás:
 |
gligeti
2007-01-04 12:58:35
|
62
|
OK, köszönöm a konstruktív hozzászólást.
Minek nevezed a normakialakítást, a lentebbi példákat (vagy lenne még, mondjuk görög katharevusza, tudom, mára már sikertelennek tekinthető), vagy a nyelvújítást, amennyiben az tényleg az alaptudományra épül és módszertanában is megfelel a tudományosság kritériumainak?
Én nem vitatom, hogy az, amit ma (itt, most, stb.) nyelvművelés címszó alatt művelnek, az lehet mind 100%-ig tudománytalan, de nem is ez az állításom. Térben is időben máshol léteznek ezek a példák amiket én nyelvművelésnek gondolok, és azt gondolom, hogy mint "idea", megfelel az "alkalmazott tudomány" feiblemani definíciójának -- nyilván a konkrét tevékenységekben, mint mindenhol, több-kevesebb tudománytalanságot ki lehet mutatni. Vagy a mai "nyelvművelés" annyira lejáratódott, hogy ezeket inkább másképp kellene hívni? Nekem az is megfelel, csak tisztázni szeretném a fogalmakat. |
|
Előzmény:
 |
ZsB
2007-01-04 11:40:31
|
61
|
| Vannak párhuzamba állítható alkalmazott nyelvészeti ágak (a nyelvtervezés, pl.), de az, amit nyelvművelésnek hívunk, jobb esetben stilisztika (vagyis nem tudomány, hanem művészet), rosszabb esetben érdekérvényesítés (vagyis nem tudomány, hanem politika). |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|