Kedves Hunsdorfer!
A rokon szó esetében nem tudtam eldönteni, hogy a közös eredetű szavakra gondolsz-e, vagy netán a szinonímákra. Nem annyira köz, mint inkább egyéni szóhasználatnak érzem.
A kérdésfelvetést továbbra sem tartom igazán értelmezhetőnek.
A medve - medvegy esetében milyen valószínűségi lehetőségek lehetnek:
1. A két szó nem közös eredetű, alaki hasonlóságuk csak véletlen, azaz a rokonság valószínűsége 0%, a kölcsönszó valószínűsége ugyancsak 0%
2. A medve szó a medvegyből származik, azaz a valószínűség 100%
3. A medvegy szó a medvéből származik, azaz a valószínűség megint csak 100%.
4. Tegyük fel, hogy a medve, illetve a medvegy egyaránt valamilyen más, közös tőből származik, mondjuk egy ős-turkesztáni *med igéből (az állat, amely *medett, az van medve), akkor a rokonság valószínűsége 100%, a kölcsönzöttség valószínűsége 0%.
Érdekesen alakul azonban a dolog, hiszen vannak bizonyos adalékok arra bézve, hogy a szláv medvegy és rokonai azt jelentik, hogy 'mézevő', és a méz viszont ősi finnugor szó. Tehát úgy alakult a dolog, hogy volt a méz, azaz akkor még kb. méd (a d-->változás tendenciózus), ezt a szót a finnugorokkal érintekző szlávok 'med' alakban átvették, majd erről elnevezték a macit (a medvegy mind a két része pontosan megfelelhető a méz+eszik összetételnek), majd a finnugorok is így kezdték el hívni a szóban forgó állatot.
Ezek után két szó rokonsága és kölcsönsége abszolút értékben 100%.
|