|
|
|
|
 |
Kis Ádám
2007-01-02 17:55:33
|
11
|
Kedves Hercegnő!
A kérdés ilyen felvetése bizonyos oppozíciót sugall, pedig az összefüggés más. A nyelv, mint nemzetintegráló elem élesebb határokat von, mint a kultúra. Politikai értelemben a nyelvi nemzetalkotás éles példája a szlovák mozgalom a 19. század közepén. Az is kétségtelen, hogy ez együtt járt a szlovákság kulturális orientálásával is - a magyarokéval közös kultúra irányából a cseh kultúra irányába. De, ha meggondolod ezt a mondatot, a kulturális határok máshol vannak, mint a nyelvi határok. Ebben nagy szerepe van a birodalmi hovatartozásnak is: a magyar, az osztrák, a délszláv, a szlovák és a cseh kultúra, sőt, még az olasz is (Magris) bizonyos szinten egységet mutat, és megkülönböztethető más kultúráktól. |
|
A hozzászólás:
 |
pannon hercegnő
2007-01-02 17:02:23
|
10
|
| "A nyelvi nemzetek körében a byelv a nemzetintegráló elem." Kedves Kis Ádám! Gondolom, hogy nyelvi nemzetek esetében a kultúra is összetartó erő. |
|
Előzmény:
 |
Kis Ádám
2006-12-31 14:48:30
|
7
|
Kedves Hunsdorfer!
A nyelvi nemzetek körében a byelv a nemzetintegráló elem. Azok az emberek tartják egy nemzethez tartozónak magukat, akiknek közös az anyanyelvük, és a nemzetek rokonságát is a nyelvek rokonságával párhuzamosan érzékelik (l. pánszlávizmus). Ez itt Közép-Európában szinte természetesnek tűnik, azonban, ha messzebbre tekintünk, pregnáns ellenpéldák vannak: a három nyelvű Svájc, a több nemzet tagjatól beszélt francia nyelv, a nyelvtől független (illetve visszaható) ír nemzeti öntudat. Sajátos ellenpélda a szerb és a horvát nyelv, amelyek differentia specificái más nyelvek esetén csak nagy dialektusok elválasztására lennének alkalmasa, visoznt most, amikor a nemzetképzés más alapon folyik (vallási, politikai), a nyelvet igyeksznek két önálló részre osztani. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|