|
|
 |
gligeti
2007-01-02 12:35:59
|
12
|
Kedves Ádám!
Elbeszélünk egymás mellett. Valami nem attól tudományos, hogy a célja jogosságát valahogy le lehet vezetni tudományosan, hanem ennek a célnak az elérésében használt módszereitől. Te meg még mindig azt bizonygatod, hogy a nyelvművelő célja "nem helyes", és ezért tudománytalan a nyelvművelés. Szerintem pedig a cél "jósága", vagy "tudományossága" meg semmilyen alkalmazott tudomány esetén nem értelmezhető.
Lefordítom az egyik bekezdésedet, hátha segít megvilágítani az álláspontomat. (behelyettesítek egy másik alkalmazott tudományt)
... hogy a magyar társadalmi megítélésben a nyelvművelés számít tudománynak, holott nem az.
A myelv lexikai állománya bővülésnek szabályozása szerintem áltudományos feladat. A nyelvnk megvnnak az immanens eszközei a lexika alakítására, másképp foglmazva, a nyelv mefelelő eszközöket szolgátat arra, hogy a keletkező új fogalmak megfelelő nevet kapjanak. Ebe nem érdemes beleavtkozni, és - mint állítottam - ezek a beavatkozások a reformkori nyelvújítást követően a megújítandó szótár meghatározása tekinthető tudományos eredménynek, a szóötlés már nem.
a magyar társadalmi megítélésben az orvoslás számít tudománynak, holott nem az.
A betegségek leküzdése szerintem áltudományos feladat. A szervezetnek megvannak az immanens eszközei a betegségek leküzdésére, másképp foglamazva a szervezet megfelelő eszköztárral rendelkezik, hogy a felmerülő betegségeket legyőzze. Ebbe nem érdemes beleavatkozni, és -- mint állítottam -- (itt valamit kivághattál, értelmetlen rész jön) a betegségek és az immunrendszer leírása tekinthető tudományos eredménynek, a gyógyítás már nem.
Előre néhány válasz a várható érveidre: de igen, nyelvek is halnak ki, vagy vesztik el egyfajta sajátságukat és másmilyenre cserélik, és ez csupán az axiomatikus "cél" kérdése, miszerint ez kívánatos-e, vagy nem. Egy evolucionista szerint nem feltétlenül baj, ha egy faj kihal (vagy öröklött betegségben valaki meghal), csak ma ez nem komilfó célként (v.ö. társadalmi legitimáció). Igen, az elméleti tudósnak nincs más feladata, mint ezt megfigyelni, és leírni, de ha a közgondolkodás azt tartja, hogy hasznos dolog az emberek életét hosszabbítani, vagy fajokat megmenteni, a nyelvek valamilyen axiomatikus szempont szerinti sajátságait megtartani, akkor lelke rajta, hozzon létre erre egy alkalmazott tudományt. Ha meg nem komilfó, mint ma a nyevművelés, mint cél, akkor ne. De ne próbáljuk szaktudományos érvekkel alátámasztani a társadalmi elvárásokat, mert épp az az érvelés lesz áltudományos.
- g |
|
 |
Törölt nick
2007-01-01 22:52:14
|
10
|
> Az új szaakat pedig ajánlják az írók, akiknek nagy a szerepük a nyelvi nyilvánosságba.
Ez szvsz sajnos nem a Sein, hanem csak a Sollen. Másként fogalmazva: ez így lenne (s persze így is kellene lennie), ha az emberek (többet) olvasnának (szépírókat). |
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2007-01-01 21:42:10
|
9
|
Kedves qligeti!
Igenis, a tgudományosság a döntő kérdés. A tudományos jelzőnek nagyon erős minősítő szerepe van, ezért szokás kiterjeszteni mindenféle gyakorlatra. Egy társadalmi törekvést nem tesz tudományossá az, hogy célja van, ugyanakkor nem is minősíti le, ha nem ítéljük tudományosnak.
Az egész nyelvművelő vita alpja az, hogy a magyar társadalmi megítélésben a nyelvművelés számít tudománynak, holott nem az.
A myelv lexikai állománya bővülésnek szabályozása szerintem áltudományos feladat. A nyelvnk megvnnak az immanens eszközei a lexika alakítására, másképp foglmazva, a nyelv mefelelő eszközöket szolgátat arra, hogy a keletkező új fogalmak megfelelő nevet kapjanak. Ebe nem érdemes beleavtkozni, és - mint állítottam - ezek a beavatkozások a reformkori nyelvújítást követően a megújítandó szótár meghatározása tekinthető tudományos eredménynek, a szóötlés már nem.
Viszont, a lényeg, hogy arról bszéljünk, amit elkezdtünk:
a kérdés az volt, hogy van-e tudományos zerepe az idegen szavak magyarításában a nyelvésznek.
Erre bátorkodtam mondani, hogy nincs. Ebben más szaktudományok művelőinek van tudományos szerepe: a tárgyterület nyelvi tekintetben tudatos tudósainak. (V.ö. LvT itt a fórumon.)
Ha meg nem terminológiáról van szó, tessék ráhagyni a nyelvre a szelekciót. Az új szaakat pedig ajánlják az írók, akiknek nagy a szerepük a nyelvi nyilvánosságba. |
|
Előzmény:
 |
gligeti
2007-01-01 20:58:24
|
8
|
Nem a tudományosság kritériumrendszerének megfelelés a kérdés (erre elég egységes közmegegyezés van, bár kicsit olyan, mint az angol alkotmány), hanem arról, hogy mi lehet egy alkalmazott tudomány célja. Az alkalmazott tudományt a tiszta tudománytól épp ez különbözteti meg, miszerint volna célja; módszereiben egyébként meg illő, hogy a tudományos kritériumoknak megfeleljen. A cél mindig axiomatikus (szerintem), és sokan abba a hibába esnek, hogy ennek a célnak a helyességét (vagy helytelenségét) próbálják tudományos alapon igazolni. Valójában ez a cél csak a társadalmi közgondolkodásnak kell hogy megfeleljen (és tud megfelelni).
Ha meg van cél, célfüggvény, akkor rögtön lehet annak kontextusában minősíteni; ez persze valóban valamelyest szubjektív, hiszen a cél axiomatikus, kor- és társadalomfüggő (v.ö. agronómus vs. környezetvédő), de attól még nem lesz az adott alkalmazott tudomány tudománytalan!
Tehát, ha társadalmi igény van egy nyelvújításra vagy "nyelvóvásra" (többre, mint a nyelv természetes fejlődésében amúgy is magától jelen van -- általában valami identitáskeresés által -- pl. reformkori Magyarország, Izrael, Görögország, stb.), akkor van, lehet létjogosultsága egy nyelvalkotó, nyelvőrző, nyelvóvó alkalmazott tudománynak. Ha nincs, akkor meg nincs.
Ebből még nem következik sem az, hogy aki ezt műveli, az tényleg tudományosan műveli, de az sem, hogy ha nem úgy teszi, az baj lenne. (nem csak tudományosan lehet elérni azokat a célokat; elég jó házakat építettek, ill. mezőgazdaságot műveltek az emberek ezer éveken keresztül tudománytalanul)
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|