Keresés

Részletes keresés

gligeti Creative Commons License 2007-01-01 20:58:24 8

 

 Nem a tudományosság kritériumrendszerének megfelelés a kérdés (erre elég egységes közmegegyezés van, bár kicsit olyan, mint az angol alkotmány), hanem arról, hogy mi lehet egy alkalmazott tudomány célja. Az alkalmazott tudományt a tiszta tudománytól épp ez különbözteti meg, miszerint volna célja; módszereiben egyébként meg illő, hogy a tudományos kritériumoknak megfeleljen. A cél mindig axiomatikus (szerintem), és sokan abba a hibába esnek, hogy ennek a célnak a helyességét (vagy helytelenségét) próbálják tudományos alapon igazolni. Valójában ez a cél csak a társadalmi közgondolkodásnak kell hogy megfeleljen (és tud megfelelni).

 

  Ha meg van cél, célfüggvény, akkor rögtön lehet annak kontextusában minősíteni; ez persze valóban valamelyest szubjektív, hiszen a cél axiomatikus, kor- és társadalomfüggő (v.ö. agronómus vs. környezetvédő), de attól még nem lesz az adott alkalmazott tudomány tudománytalan!

 

 Tehát, ha társadalmi igény van egy nyelvújításra vagy "nyelvóvásra" (többre, mint a nyelv természetes fejlődésében amúgy is magától jelen van -- általában valami identitáskeresés által -- pl. reformkori Magyarország, Izrael, Görögország, stb.), akkor van, lehet létjogosultsága egy nyelvalkotó, nyelvőrző, nyelvóvó alkalmazott tudománynak. Ha nincs, akkor meg nincs.

 

 Ebből még nem következik sem az, hogy aki ezt műveli, az tényleg tudományosan műveli, de az sem, hogy ha nem úgy teszi, az baj lenne. (nem csak tudományosan lehet elérni azokat a célokat; elég jó házakat építettek, ill. mezőgazdaságot műveltek az emberek ezer éveken keresztül tudománytalanul)

 

 

A hozzászólás:
Kis Ádám Creative Commons License 2007-01-01 20:36:35 7

Kedves qligeti!

 

A tudományoság kritériuma kétségtelenül nagy mértékben alá van rendelve a társadalmi közgondolkodásnak, azonban, főképp történeti szemlélettel, azért talán objektívabb ismérvei is akadnak. Én úgy gondolom, hogy a reformkori magyar nyelvújítás összességében megfelel valamiféle tudományos kritériumoknak, ez azonban nem szándék, hanem eredmény. Lehet, hogy szűkek az ismereteim, de nekem úgy tűnik, hogy a nyelvújítás, mint minden lexikára irányuló nyelvújítás, inkább ösztönös, mintsem tudományos.

 

A felvtetted példák élpp ezért nem teljesen ideillőek. A nagy nyelvreformok, mint pl. a héber rehabilitációja, illetve a norvégminden bizonyyal kellően tudományosak, azonban az eredmény felől nézve úgy tűnik, mintha a tudósok az áramlatokat ismerték fel, amelyre a nyelvhajót bízni lehet, de azt nem maguk irányították. Ennyit a voluntarizmusról.

 

Magam vettem részt lexikai nyelvrendezési kísérletben, nem mint nyelvész. Volt amúgy nyelvész résztvevő is. Ebben a"tudományosság" a tárgyterület (informatika) sokoldalú ismerete volt (ezért volt sok tagja a csapatnak), és nem a végrehajtási mód. A nyelvész nem  igazán tudott többet hozzátenni, mint amit az anyanyelvét ismerő ember minden tdományosság nélkül is tud.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!