Szerintem a kérdés rossz, sőt, a Nádasdy-féle megközelítés is rossz tudományelméletileg. Többféle nyelvész van ugyanis.
Az alapkutató nyelvésznek (mint tiszta tudomány) nyilván nem. A kérdés tehát az, hogy van-e létjogosultsága egy olyan alkalmazott tudománynak, ami a nyelvőrzést, a nyelvújítást tekinti céljának?
Vannak ugyanis az alaptudományok, amelyek egyetlen célja a megismerés. Ilyen a biológia, matematika, fizika, stb. tiszta tudomány formájában. Ezek nem minősítik, minősíthetik a megfigyelésük tárgyát (legfeljebb a modelljeiket).
Vannak azonban az alkalmazott tudományok is; ezek valamiféle célt tűznek ki; úgy szokták elintézni, hogy valami hasznos emberi célt, de ez elég szubjektív, kor- és közgondolkodás-függő. Én úgy fogalmaznék, hogy egy axiomatikus célt, célfüggvényt tűznek ki, amelyek találkoznak valami társadalmi igénnyel: pl. várható életkor hosszabbítása (orvos -- bár ez mozdul egy nehezebben kvantifikálható életminőség javítás irányába); vagy mondjuk termésátlag-növelés (agronómus), biodiverzitás megőrzése (környezetvédő), stb.
Az utolsó két példa mutatja, hogy két alkalmazott tudomány akár egymással részben, vagy egészben ellentmondó célokat is megfogalmazhat. A célok axiomatikusak, csak filozófikisan, kocsmaasztali vita szintjén elemezhetők. A célok társadalmi igényt fejeznek ki, ezek nagyon függnek az aktuális közgondolkodástól.
Ebbe a sorba illeszkedik a nyelvőr is. Nem lehet kijelenteni, hogy tudományosan értelmetlen a céljuk, csak az vizsgálható, hogy találkozik-e társadalmi igénnyel, vagy nem. |