Kedves thghgh!
Ahhoz hogy szabad akaratról beszélhessünk, annak feltétele az ember szabadságba helyezése!
Az emberi szabadságot jól szimbolizálja egy mérleg egyensúlyi állapota.
Ha valami uralkodik az emberen nincs szabad akarata. A mérleg lebillen.
Az ember önmagában üres edényhez hasonlít, ezért nincs benne semmi jó, és semmi igaz, ami valós tartalomnak számít. Ezzel a tartalommal csak Isten rendelkezik egyedül, ezért hívják "Van"-nak.
Az üresség a van-nak ellentéte, vagyis hamis és gonosz. Ilyenek vagyunk mi emberek.
Szabad akaratunk addig nincs, míg uralkodik rajtunk a gonoszság, és a hamisság szeretete, vagyis az alaptermészetünk.
Ha az ember megtér, és engedi, hogy Isten betöltse az életét, megtelik olyan tartalommal, ami a mérleg nyelvét egyensúlyban tudja tartani, és igy már lehet szabad akarata.
- Az istentelen embernek nincs szabad akarata, még ha beszél róla, akkor sincs, mert önmagától nem tud ellenállni a saját hamisságának, és gonoszságának, és az menthetetlenül lehúzza a pokolba.
Ugyan úgy, mint aki valamilyen szenvedély rabja, mert lehet, hogy akarna megszabadulni, de nem tud. Tehát a szabad akarat az ő esetében csak látszólagos.
- Az Istenfélő ember látja mit mond az Úr egy káros dologról, és azt is, hogy maga mit tenne, mégis szabadon tud dönteni a jó és igaz mellett, "mert ki van tárázva"!
Üdv: Amet | 
