Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2006-12-31 19:00:14 4

Az idegen szavak magyarosítása nem tekinthető inkább a nyelvész feladatának, mint általában bárkinek, aki szöveget hoz létre.

 

Másképp fogalmazva, és vitatkozva qligeti nézetével:

 

az idegen szavak magyarosítása nem tudományos feladat, így nem nevzhető meg ez vagy az a tudós, aki ezért felelős.

 

Aki arra vállalkozik, hogy valamilyen tárgyban újdonságot fogalmazzon meg, elkerülhetetlenül találkozik azzal a feladattal, hogy az új dolgokat valamiképpen elnevezze. Ehhez az illető a nyelvtudását használja fel, azt, amelyet kisgyerek korától, szándékától függetlenül sajátított el. Az elnevezés sikerességét az igazolja, ha az új dologra alkotott új szó (kifejezés) elterjed.

 

Ezt a dolgot terminológiaalkotásnak szokás nevezni. Terminológiát sikeresen az alkothat, aki az adott tárgykörben kellően otthon van, ismeri az összefüggéseit, esetleg korábban elfogadott szabályait. Kétségtelen, hogy ennek van tudományos vonzata. Igaz, jó, ha pontosan használjuk a tudománytani terminológiát is: egyes tudományágaknak, pl. a biológiának (de másoknak is) van a tudomány módszertanában kialakított és elfogadott nevezéktana.  Ezt gyakran azonosnak tekintik a terminológiával, mások pedig megkülönböztetik, nómenklatúrának nevezvén. A nómenklatúrák alkotása tudományos feladat, de általában nem nyelvészeti, hanem szaktudományos szempontból. Tehát, pl. a biológiai nómenklatúra megalkotásához nem nyelvész, hanem biológus szükségeltetik.

 

Az idegen szavak magyarítása is ide tartozik, ez sem egyéb, mint új fogalmak elnevezése, csak ezúttal nem ab ovo, hanem valamilyen idegen mint alapján.

 

Tudomásul kell venni, hogy a nyelv az egyes ember akaratától függetlenül alakul. természetesen, mód van arra, hogy bizonyos tendenciákat erősítsenek vagy gyengítsenek a nyelvművelők, azonban a lényeghez nem férnek hozzá. A 19. századi nyelvújításnak is hatalmas volt a szóródása, a későbbiekben, amikor a környezeti feltételek sem kedveztek már annyira a nyelvújításnak, ez a szóródás még nagyobb lett. Gondoljunk csak arra, hogy a kémiai nómenklatúra lényegében nem magyarosodott meg, pedig Bugáték,  Jedlikék kellően forszírozták. Ki ismer még a higanyon kívül nyelvújítási elemnevet? És főleg, ki használ?

 

Persze, sikerekről i tudunk, mint pl. a sport nyelvének megmagyarítása. Ennek azonban nincs tudományos vonzata. Ez a példa azt mutatja, hogy az újságírók ésa szakírók sokkal nagyobb hatást érhetnek el, mint a tudósok. Bárczi reagált a sportnyelvújításra, de nem volt résztvevője.

 

Végezetül még egy dolgot tudomásul kel venni: az idegen szavak magyarítása nem jelenti azt (nem voluntarista alapon, hanem a dolgok valóságos alakulása szerint), hogy a felbukkanó idegen szót valmely létező, vagy a létező lexikai állományból képzett magyar szóval kel helyettesíteni. A lényeg az, hogy az adott dolog (fogalom, jelenség stb.) megnevezésére olyan szó jöjjön létre, amely alkalmas arra, hogy magyar szöveget alkosson. Most fogok néhány példát hozni az informatika területéről:

 

Vegyünk egy fogalomkört: bit, byte, word,  file.

 

A kialakult magyar terminológiában ezek rendre: bit, bájt, szó, fájl.

 

Néhány szót mindegyikről:

 

bit – angol mozaikszó (binary digit). Soha senkinek nem jutott az eszébe, hogy magyar változatot keressen helyette. Minek is: magyar szövegbe gond nélkül illeszkedik, ráadásul nem is okoz keveredést,, b+i+t szó a korábbiakban a magyarban nem volt;

 

bájt – az angol szakirodalom szerint a bit alapján létrejött fantáziaszó, de van más magyarázat is az eredetére. Meglehetősen speciális fogalom (8 bitből álló szó). A franciák octet-nek honosították, de a magyarban a ’nyolcas’  aligha terjedt volna el. Felvetődik azonban a kérdés, ha nincs megfelelő analógia, minek is kellene más nevet keresni, hiszen a b+á+j+t alak a magyarban nem szokatlan (sőt, morfológiai homonimaként létezik is);

 

szó – az angol ’word’ tükörfordításaként a kezdetektől fogva létezik, magam nem találkoztam olyan magyar nyelvű szöveggel, amelyben az eredeti angol szó fordult volna elő. Nézetem szerint jó példája annak, hogy a tükörfordítás a terminológiahonosítás leghatékonyabb, legtermészetesebb eszköze;

 

fájl – ez a legkényesebb kérdés. Kezdettől fogva világos volt, hogy ez az angol szó nem jó, hiszen a szótagzáró –jl hangkapcsolat a magyar nyelvben nem fordul elő. Számos próbálkozás is volt a magyarítására, a mi kiadói gyakorlatunkban mind a mai napig él az ’állomány’ alak.  Egy sajátos körülmény miatt azonban nem sikerült kiszorítani, ez pedig az, hogy maga a fogalom nem létezik, egyfajta gyűjtőnév, minimális saját tulajdonsággal. Nincs mihez hasonlítani. A file-fájl írásmódról sokáig vita folyt, azonban ezt í Microsoft eldöntötte, amikor az Office menüsorában ebben a formában szerepeltette (ami megintcsak bizonyíték arra, hogy a terminológia elterjedése nem a tudósokon múlik).

 

A hozzászólás:
Hunsdorfer Creative Commons License 2006-12-30 17:38:30 -
Feladata-e a nyelvésznek az idegen szavak magyarosítása?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!