|
|
 |
eguzki
2006-12-24 11:05:43
|
63
|
Szia Mad árka!
Nagyon köszönöm az értékes leírást!
Ja, és Boldog Karácsonyt mindenkinek!!!! |
|
 |
Mad árka
2006-12-24 00:01:46
|
62
|
| (Rendes fiúnak ezúton is köszönöm az elütésekre való figyelemfelhívást, a mentett dokumentumban már javítottam is. Tehát: a homok valójában homlok, a komotósabban igazából komótosabban, az amatős az amatőr.) |
|
A hozzászólás:
 |
Mad árka
2006-12-23 23:01:13
|
61
|
RISSO DELFIN(Grampus griseus)
A Risso delfint a testét borító hegek alapján viszonylag könnyű azonosítani. Példányai általában 2,6–3,8 m hosszúságúak, újszülöttjei pedig egészen gigantikusak, 1,3–1,7 méteresek (vagy inkább méretesek :). Legnagyobb példányai 4 m körüliek, s 600 kg-ot nyomnak (az átlagosak "csak" 300–500 kg-ot). Fogsora különleges, pontosabban szólva annak hiányosságai, felül ugyanis nincs foga, alul pedig – az állkapocs csúcsához egészen közel – 3-4 pár nagy, hengeres darab ül. Homoka közepénél redő fut, ez szintén jó határozóbélyeg, már ha alkalmunk van szemből is megfigyelni.
Testszíne változó, ahogy idősödik, általában úgy fehéredik, igaz, ez nem törvényszerű, ismertek egészen sötét öreg példányok is.
Fiataljai gyakran ugrálnak ki a vízből. Az idősebbek már komotósabban teszik: kiemelkednek, majd oldalra elborulnak. Időnként körbekémlelnek a tengeren, ehhez a mellúszójuk magasságáig bújnak ki a vízből, nézelődnek, s visszasüllyednek. Szemük elhelyezkedéséből következően korlátozott térlátásra is képesek. Egy alkalommal 1-2 percet töltenek víz alatt, legfeljebb 30 percig bírják levegővétel nélkül.
Javarészt 30 fős csoportokban él, de nem ritkák a magányos példányok sem. Olykor más delfinfajokkal kevert csapatokban úszkál, pl. szívesen társul hosszúcsőrű delfinnel, északi simahátú delfinnel stb. Vadon és állatkertben is ismertek palackorrú delfinnel alkotott hibridjei. Lábasfejűekkel, rákokkal táplálkozik, az igazi kedvenc a tintahal.
Nevét egy Risso nevű amatős természetbúvárról kapta, aki 1811-ben írta le az első (parton lelt, döglött) példányt. Adatait elküldte a kor egyik leghíresebb biológusának, Cuviernek, s ugyancsak ő kapta egy másik ember feljegyzéseit, valamint egy hasonlóképp partra vetődött delfin bőrét és koponyáját. Cuvier az egyiket kosdelfinnek nevezte, a másikat pedig szürke delfinnek. Néhány évvel később már egy nemzetségbe sorolták őket (Gray munkássága nyomán), majd kiderült, valójában egy fajról van szó.
Latin nevét feltehetően a francia ’grand poisson’ után kapta, amely nagy halat jelent (a grand poisson-t széles körben alkalmazták a halászok delfinekre, más cetekre is). A griseus pedig a szürkés színre utal.
Viszonylag gyakori, széles elterjedésű faj, bár létszámáról pontos becslések egyelőre nincsenek. Húsáért sokfelé vadásszák.
Több legenda is fennmaradt a Risso delfinekről. Egyik különleges szokásuknak állít emléket ez a kis történet: „A leghíresebb Risso-delfin egy bizonyos Pelorus Jack volt, akit 1888-ban láttak először az új-zélandi French Pass kikötő közelében. Nevét egy közeli tengerszorosról kapta. Ezt a szokatlanul világos színű hím állatot sohasem látták más delfinek társaságában, de a veszélyes tengerszorosokban haladó hajóknál mindig megjelent, és mintegy révkalauzként a hajó előtt úszott, mutatva a biztonságos utat. Egyetlen hajót sem ért baleset, ha Pelorus Jack jelen volt. 1904-ben a Penguin gőzhajó egyik utasa rálőtt a delfinre, amiért utastársai csaknem meglincselték. Pelorus Jack kiheverte sérülését, és továbbra is kísérgette a hajókat, de a Penguint soha többé nem közelítette meg, és az végül el is süllyedt. Pelorus Jacket 1912-ben látták utoljára; egyesek szerint cetvadászok szigonya végzett vele, de valószínűbb, hogy előrehaladott kora okozta halálát.”
Félperces úszkálás Risso delfinekkel (Videó)
Egyperces úszkálás Risso delfinekkel (Videó)
(E kis írás forrásait jelentette egyrészt a Határozó Kézikönyvek sorozatból a Bálnák, delfinek kötet, s a net: CMS: Grampus griseus (Cuvier, 1812); IUCN: Grampus griseus; Risso delfin.)
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|