Keresés

Részletes keresés

zividivi Creative Commons License 2006-12-21 01:35:41 334
Szerintem az egész bevezetőt félreértelmezted. Pedig felhívtam a figyelmet arra, hogy ideológiai megközelítéssel nagyon csalóka a kérdés. Meg is indokoltam okát.

Sem liberalizmus, sem a konzervatívizmus nem az, mint amiről én beszéltem, ugyanis mindanak csupán egyik-másik kiragadott része, amit a TAN mindjárt dogmásított is. Én meg mozgásukban vizsgálom a viszonyokat.

Te egy az egyben azonosítottad azt, ami legfeljebb hasonló kettőnk meglátásában.

Sajnálom! Ideológiai vitát nem szívesen folytatok, mert ahhoz ismernem kellene a Te meghatározásaidat is mindhárom tényezőröl.

Két dimenzióból nem lehet csak úgy átüzengetni egymásnak, vagy ami az egyikben érvényes, azt a másik dimenzióból cáfolni.

Van megoldás persze erre is. Tézis, antitézi, szintézis szintén működő hármas. Csak ehhez minden partnernek ki kell emelkednie saját dimenziójából, hogy rálátása legyen az egészre.
A hozzászólás:
pint Creative Commons License 2006-12-20 23:03:45 333
tulajdonképpen visszakanyarodtunk a topik címéhez, tudniillik, hogy lib vs konz.

azt mondod, hgoy ez nem ellentét, hanem egymást kiegészítő. én meg azt mondom, hogy ellentét, és az arany középút elve érvényesül. a túl liberális se jó (heroin legyen kapható recept nélkül?), se a túl konzervatív (káromkodásért botütés). ahogy az evolúció se műdödik a megfelelő szintű mutációs ráta nélkül. pedig ez is ellentét: nem lehet egyszerre több is meg kevesebb is a mutáció valószínűsége.
Előzmény:
zividivi Creative Commons License 2006-12-20 01:44:33 332
Sem az empátia, sem a tolerancia nem fedi le a teljes valóságot, de nincs helyettük más kifejezés. Valójában mindkettő egy bizonyos határig. Elfogadhatok valamit úgy is, hogy közönyösen szemlélem, úgy is, hogy tetszik, úgy is, hogy nem nagyon tetszik, mégis tűröm.

Az árvízi példát konkrétan egyik ellenvetésedre hoztam fel. De másként is elmondhatom: Ha olyanokat mentek, akiket egyébként nem szívlelek és nem vagyok személyesen érintett az árvízben.

Igen, a tradiciók követése az evolúció folyamán egyáltalában nem ellentéte a toleranciának. A politika és az ideológia csinált belőlük ellentétet. Egyszerűen logikus választási lehetőség a megszokott és valami új között. Néha generációváltással dől el a kérdés, néha azonnal. És minden társadalomnak mindaddig szüksége van a tradicióira, amig csak a helyette alkalmazott új végleg meg nem honosodik benne. Ellenkező esetben zavart okoz. Utána legfeljebb rege lesz a régiből, de az is szükséges momentum a társadalom életében. (Erről majd más alkalomal!)

Nem vizsgáltam a három alapelv egymáshoz való viszonyát az egyednél, mert erre nem volt szükség. A pszhichológusok feladata meghatározni, hogy egyes emberekben milyen összhatást generálnak. De a társadalom egyiket sem nélkülözheti. És mint az elején említettem nem is egyforma súllyal szerepelnek a különböző korokban és különböző területeken.

A működő (élő) társadalom a hagyományaiban rögzití viszonyát a három alapelvhez, ami hosszú idő alatt hordott ki, mint valami gyermekét váró anya. Minél régebbi, annál homogénebb a társadalom, és annál inkább él hagyományaiból. Ez kétségtelen. Az is vitathatatlan, hogy kevésbé tolerál idegen anyagot, tehát könnyen előfordulhat, hogy "megáll a fejlődésben". Viszont, -ha már a biológiai példánál tartunk- sokkal immunisabb a fertőzésekkel szemben. Gondolok itt az átmeneti, később elvetett jelenségekre, amitől általában egy hagyományaiban élő társadalom könnyebben mentesül.

Itt jön a képbe, hogy mi az az optimális állapot, amikor egy társadalom képes felismerni a számára veszélyes, idegen anyagot és azt nem teszi magáévá, de még fogékony a számára hasznos dolgok iránt, és tolerálja azt. Kívűlről nem lehet előírni az ilyesmit. Mert nincs még olyan társadalomelmélet, amelyik jó orvos módjára képes adagolni a "hatóanyagot" károkozás nélkül. A társadalomszervezet viszont pontosan tudja mi jó neki és mi árt meg. Legfeljebb helytelenűl, vagy külső kényszerre alkalmazza magára.

//"..1. konzervativizmus - testvériség
2. szocializmus - egyenlőség
3. liberalizmus - szabadság.."//

Ez sem rossz, csak jóval kevesebb, mint amire én utaltam, és ezek valóban kevésbé férnek össze egymással. A szabadság - testvériség, egyenlőség-szabadság páros okozta a legtöbb háborúskodást a történelem folyamán a különböző társadalmakban, és bénította le a hierarchia társdalmmirányító részét, ami nélkül pedig a társadalom működésképtelenné válik.


Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!