|
|
 |
pint
2006-12-20 23:03:45
|
333
|
tulajdonképpen visszakanyarodtunk a topik címéhez, tudniillik, hogy lib vs konz.
azt mondod, hgoy ez nem ellentét, hanem egymást kiegészítő. én meg azt mondom, hogy ellentét, és az arany középút elve érvényesül. a túl liberális se jó (heroin legyen kapható recept nélkül?), se a túl konzervatív (káromkodásért botütés). ahogy az evolúció se műdödik a megfelelő szintű mutációs ráta nélkül. pedig ez is ellentét: nem lehet egyszerre több is meg kevesebb is a mutáció valószínűsége. |
|
A hozzászólás:
 |
zividivi
2006-12-20 01:44:33
|
332
|
Sem az empátia, sem a tolerancia nem fedi le a teljes valóságot, de nincs helyettük más kifejezés. Valójában mindkettő egy bizonyos határig. Elfogadhatok valamit úgy is, hogy közönyösen szemlélem, úgy is, hogy tetszik, úgy is, hogy nem nagyon tetszik, mégis tűröm.
Az árvízi példát konkrétan egyik ellenvetésedre hoztam fel. De másként is elmondhatom: Ha olyanokat mentek, akiket egyébként nem szívlelek és nem vagyok személyesen érintett az árvízben.
Igen, a tradiciók követése az evolúció folyamán egyáltalában nem ellentéte a toleranciának. A politika és az ideológia csinált belőlük ellentétet. Egyszerűen logikus választási lehetőség a megszokott és valami új között. Néha generációváltással dől el a kérdés, néha azonnal. És minden társadalomnak mindaddig szüksége van a tradicióira, amig csak a helyette alkalmazott új végleg meg nem honosodik benne. Ellenkező esetben zavart okoz. Utána legfeljebb rege lesz a régiből, de az is szükséges momentum a társadalom életében. (Erről majd más alkalomal!)
Nem vizsgáltam a három alapelv egymáshoz való viszonyát az egyednél, mert erre nem volt szükség. A pszhichológusok feladata meghatározni, hogy egyes emberekben milyen összhatást generálnak. De a társadalom egyiket sem nélkülözheti. És mint az elején említettem nem is egyforma súllyal szerepelnek a különböző korokban és különböző területeken.
A működő (élő) társadalom a hagyományaiban rögzití viszonyát a három alapelvhez, ami hosszú idő alatt hordott ki, mint valami gyermekét váró anya. Minél régebbi, annál homogénebb a társadalom, és annál inkább él hagyományaiból. Ez kétségtelen. Az is vitathatatlan, hogy kevésbé tolerál idegen anyagot, tehát könnyen előfordulhat, hogy "megáll a fejlődésben". Viszont, -ha már a biológiai példánál tartunk- sokkal immunisabb a fertőzésekkel szemben. Gondolok itt az átmeneti, később elvetett jelenségekre, amitől általában egy hagyományaiban élő társadalom könnyebben mentesül.
Itt jön a képbe, hogy mi az az optimális állapot, amikor egy társadalom képes felismerni a számára veszélyes, idegen anyagot és azt nem teszi magáévá, de még fogékony a számára hasznos dolgok iránt, és tolerálja azt. Kívűlről nem lehet előírni az ilyesmit. Mert nincs még olyan társadalomelmélet, amelyik jó orvos módjára képes adagolni a "hatóanyagot" károkozás nélkül. A társadalomszervezet viszont pontosan tudja mi jó neki és mi árt meg. Legfeljebb helytelenűl, vagy külső kényszerre alkalmazza magára.
//"..1. konzervativizmus - testvériség 2. szocializmus - egyenlőség 3. liberalizmus - szabadság.."//
Ez sem rossz, csak jóval kevesebb, mint amire én utaltam, és ezek valóban kevésbé férnek össze egymással. A szabadság - testvériség, egyenlőség-szabadság páros okozta a legtöbb háborúskodást a történelem folyamán a különböző társadalmakban, és bénította le a hierarchia társdalmmirányító részét, ami nélkül pedig a társadalom működésképtelenné válik.
|
|
Előzmény:
 |
pint
2006-12-19 22:49:41
|
331
|
na akkor van észrevételem
A.) javasolnám az empátia helyett a tolerancia szót használni.
szerintem ezek nagyon más tőről fakadnak, bár azért van valami közös alap (amit egyáltalán nem érzek, nem tudom elképzelni, azt kevésbé tolerálom. a toleranciához kell valamennyi empátia). nem csak eredetében, de társadalmi funkciójában is más a kettő. az empátia inkább a szolidaritás fokozásában játszik szerepet, valamint persze a szociális viselkedéshez is elengedhetetlen. ezzel szemben a tolerancia inkább az újszerű, szokványtól eltérő stratégiák életbentartására szolgál, ami a társadalomevolúcióban a mutáció megfelelője.
az árvizes példa szerintem azért rossz, mert ott sem empátia, sem tolerancia, sem szolidaritás nem jelenik meg, ha az én házam is veszélyben van. az vegytiszta önzés. ha éppen az én házam nincs veszélyben, az az a szolidaritás, akár empátiából fakad, akár jólneveltségből. jellemzően az empátia valamekkora szerepet kap.
ekkor a pontok így néznének ki
2. tolerancia 3. empátia/szolidaritás
B.) az első pontot nem érzem elég tisztának (vagy a fejem zavaros).
esetleg célszerű lenne kitisztázni az átörökítés - társadalmas viselkedés - tradícionális gondolkodás - mintakövetés viszonyait. én úgy érzem, hogy a dolog összefügg. a tradíciók követése ellentéte a toleranciának, legalábbis evolúciósan a mutáció korlátozásának, az elfajzás megakadályozásának felel meg.
na de hogy mi a bajom. az volna az esztétikus, ha a három elv kölcsönösen független volna. mondjuk elmondható lenne, hogy ha valaki túlságosan csak egyre koncentrál, akkor az a többi rovására megy. példa a három politikai irányzatban:
aki túlzásba viszi konzervativitást (vallás, család, polgár, tisztesség, nemzet), az egyrészt nem törődik a szegényekkel (lump), és nem enged kilengést (droggos, homokos). tehát a másik kettőtől eltávolodik.
ezzel szemben az elvi felosztásban ez nem így van. ha én empatikusabb, szolidárisabb vagyok, akkor valóban hajlamosabb vagyok a tradíciókat feladni, eddig oké. ugyanakkor jobban elfogadom a peremvidék lakóit is, tehát a tolerancia irányában is fogékonyságot jelent, a kettő pozitívan korrelál egymással, nem független, pláne nem konkurrál.
korábban én a francia forradalom jelszavait hoztam összefüggésbe a politikai irányzatokkal, nem tudom olvastad-e
1. konzervativizmus - testvériség 2. szocializmus - egyenlőség 3. liberalizmus - szabadság
másoknak ez nem tetszett. te mit szólsz hozzá? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|