|
|
 |
zividivi
2006-12-20 01:44:33
|
332
|
Sem az empátia, sem a tolerancia nem fedi le a teljes valóságot, de nincs helyettük más kifejezés. Valójában mindkettő egy bizonyos határig. Elfogadhatok valamit úgy is, hogy közönyösen szemlélem, úgy is, hogy tetszik, úgy is, hogy nem nagyon tetszik, mégis tűröm.
Az árvízi példát konkrétan egyik ellenvetésedre hoztam fel. De másként is elmondhatom: Ha olyanokat mentek, akiket egyébként nem szívlelek és nem vagyok személyesen érintett az árvízben.
Igen, a tradiciók követése az evolúció folyamán egyáltalában nem ellentéte a toleranciának. A politika és az ideológia csinált belőlük ellentétet. Egyszerűen logikus választási lehetőség a megszokott és valami új között. Néha generációváltással dől el a kérdés, néha azonnal. És minden társadalomnak mindaddig szüksége van a tradicióira, amig csak a helyette alkalmazott új végleg meg nem honosodik benne. Ellenkező esetben zavart okoz. Utána legfeljebb rege lesz a régiből, de az is szükséges momentum a társadalom életében. (Erről majd más alkalomal!)
Nem vizsgáltam a három alapelv egymáshoz való viszonyát az egyednél, mert erre nem volt szükség. A pszhichológusok feladata meghatározni, hogy egyes emberekben milyen összhatást generálnak. De a társadalom egyiket sem nélkülözheti. És mint az elején említettem nem is egyforma súllyal szerepelnek a különböző korokban és különböző területeken.
A működő (élő) társadalom a hagyományaiban rögzití viszonyát a három alapelvhez, ami hosszú idő alatt hordott ki, mint valami gyermekét váró anya. Minél régebbi, annál homogénebb a társadalom, és annál inkább él hagyományaiból. Ez kétségtelen. Az is vitathatatlan, hogy kevésbé tolerál idegen anyagot, tehát könnyen előfordulhat, hogy "megáll a fejlődésben". Viszont, -ha már a biológiai példánál tartunk- sokkal immunisabb a fertőzésekkel szemben. Gondolok itt az átmeneti, később elvetett jelenségekre, amitől általában egy hagyományaiban élő társadalom könnyebben mentesül.
Itt jön a képbe, hogy mi az az optimális állapot, amikor egy társadalom képes felismerni a számára veszélyes, idegen anyagot és azt nem teszi magáévá, de még fogékony a számára hasznos dolgok iránt, és tolerálja azt. Kívűlről nem lehet előírni az ilyesmit. Mert nincs még olyan társadalomelmélet, amelyik jó orvos módjára képes adagolni a "hatóanyagot" károkozás nélkül. A társadalomszervezet viszont pontosan tudja mi jó neki és mi árt meg. Legfeljebb helytelenűl, vagy külső kényszerre alkalmazza magára.
//"..1. konzervativizmus - testvériség 2. szocializmus - egyenlőség 3. liberalizmus - szabadság.."//
Ez sem rossz, csak jóval kevesebb, mint amire én utaltam, és ezek valóban kevésbé férnek össze egymással. A szabadság - testvériség, egyenlőség-szabadság páros okozta a legtöbb háborúskodást a történelem folyamán a különböző társadalmakban, és bénította le a hierarchia társdalmmirányító részét, ami nélkül pedig a társadalom működésképtelenné válik.
|
|
A hozzászólás:
 |
pint
2006-12-19 22:49:41
|
331
|
na akkor van észrevételem
A.) javasolnám az empátia helyett a tolerancia szót használni.
szerintem ezek nagyon más tőről fakadnak, bár azért van valami közös alap (amit egyáltalán nem érzek, nem tudom elképzelni, azt kevésbé tolerálom. a toleranciához kell valamennyi empátia). nem csak eredetében, de társadalmi funkciójában is más a kettő. az empátia inkább a szolidaritás fokozásában játszik szerepet, valamint persze a szociális viselkedéshez is elengedhetetlen. ezzel szemben a tolerancia inkább az újszerű, szokványtól eltérő stratégiák életbentartására szolgál, ami a társadalomevolúcióban a mutáció megfelelője.
az árvizes példa szerintem azért rossz, mert ott sem empátia, sem tolerancia, sem szolidaritás nem jelenik meg, ha az én házam is veszélyben van. az vegytiszta önzés. ha éppen az én házam nincs veszélyben, az az a szolidaritás, akár empátiából fakad, akár jólneveltségből. jellemzően az empátia valamekkora szerepet kap.
ekkor a pontok így néznének ki
2. tolerancia 3. empátia/szolidaritás
B.) az első pontot nem érzem elég tisztának (vagy a fejem zavaros).
esetleg célszerű lenne kitisztázni az átörökítés - társadalmas viselkedés - tradícionális gondolkodás - mintakövetés viszonyait. én úgy érzem, hogy a dolog összefügg. a tradíciók követése ellentéte a toleranciának, legalábbis evolúciósan a mutáció korlátozásának, az elfajzás megakadályozásának felel meg.
na de hogy mi a bajom. az volna az esztétikus, ha a három elv kölcsönösen független volna. mondjuk elmondható lenne, hogy ha valaki túlságosan csak egyre koncentrál, akkor az a többi rovására megy. példa a három politikai irányzatban:
aki túlzásba viszi konzervativitást (vallás, család, polgár, tisztesség, nemzet), az egyrészt nem törődik a szegényekkel (lump), és nem enged kilengést (droggos, homokos). tehát a másik kettőtől eltávolodik.
ezzel szemben az elvi felosztásban ez nem így van. ha én empatikusabb, szolidárisabb vagyok, akkor valóban hajlamosabb vagyok a tradíciókat feladni, eddig oké. ugyanakkor jobban elfogadom a peremvidék lakóit is, tehát a tolerancia irányában is fogékonyságot jelent, a kettő pozitívan korrelál egymással, nem független, pláne nem konkurrál.
korábban én a francia forradalom jelszavait hoztam összefüggésbe a politikai irányzatokkal, nem tudom olvastad-e
1. konzervativizmus - testvériség 2. szocializmus - egyenlőség 3. liberalizmus - szabadság
másoknak ez nem tetszett. te mit szólsz hozzá? |
|
Előzmény:
 |
zividivi
2006-12-19 22:10:21
|
330
|
//"...1. az empátia és a szolidaritás nem rokon dolgok?..."//
Röviden a lényegi külöbség:
Empátia, tolerancia a "másság" elfogadása, megtűrése, elnézése, illetve NEMÜLDÖZÉSE! Ez a kategória passzív szereplőket feltételez. Egy adott állapot elfogadása.
A szolidarítás aktív cselekedet másokért, mások érdekében, akár személyes érdekeink rovására is, tudatos lemondás, vagy áldozatvállalás másokért, vagy a közösségért, amelyiknek tagjai vagyunk.
Nem kell a szolidarításhoz okvetlen empátia. Olykor a közös veszedelem is elegendő hozzá. Gondolj mondjuk az árvízveszélyre. Szomszédommal közösen hordjuk a homokzsákot akkor is, ha egyébként ki nem állhatjuk egymást. Vagy más: sokan lenézik, megvetik a hajléktalanokat, de még az ilyenek is hajlandók olykor némi alamizsnát odavetni nekik, vagy adakozni számukra valamelyik alapítványnál.
//""1) Nacionalizmus - megszerzett tudás és anyagi javak átörökíthetősége 2) Kommunizmus - szolidaritás. 3) Liberalizmus - empátia.."//
Nagyjából ez lenne. Persze a fogalmak tisztázása nélkül ilyen sommásan kissé bizarr, de lényegüket tekintve ezek köré a fogalmak köré épült fel az összes eddigi ideológia.
Két témára kitérnék, ha érdekel:
*A kollektívizálás valójában az "örökség" része, vagy méginkább az evolóciós örökségé. Kollektív (közös) tulajdon a nyelv és a kultúra, de NEM ZÁRT az sem. Átjárható valamennyi. Kollektív (közös) tulajdona az emberíségnek továbbá minden, amit csak ember feltalált, mint például a humántudás, technika, még akkor is, ha kezdetben egyes embercsoportok bitrokolnak valamit belőle. Mert a társadalmi evolúció során ezeket mindig "kollektivizálja", közkinccsé teszi a humán társadalom. Közös tulajdonunk, örökségünk a földgolyó, amiből a belakott terület az ottlakó közösség közös (kollektív) tulajdona. Ebben a formában a kollektívizmus a megideológizálatlan "'NACIONALIZMUS" része. Kiterjed mint a hullám, origójától a teljes közösségig az idők folyamán.
Amit kommunizmus idejéből "kollektivizálásnak" ismerünk, annak mindehhez nem túl sok köze van, habár egyes részeit ide lehet sorolni. Szerintem a nagybirtokok felosztását okvetlen.
*Másik ellentmondás, a liberalizmusban az empátia. Társadalmi szinten erre építkezik az ideológia, de a liberális gazdaság NEM EMPATIKUS!!! Legalábbis, a mai gazdaságelméletében már nem.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|