|
|
 |
zividivi
2006-12-19 22:10:21
|
330
|
//"...1. az empátia és a szolidaritás nem rokon dolgok?..."//
Röviden a lényegi külöbség:
Empátia, tolerancia a "másság" elfogadása, megtűrése, elnézése, illetve NEMÜLDÖZÉSE! Ez a kategória passzív szereplőket feltételez. Egy adott állapot elfogadása.
A szolidarítás aktív cselekedet másokért, mások érdekében, akár személyes érdekeink rovására is, tudatos lemondás, vagy áldozatvállalás másokért, vagy a közösségért, amelyiknek tagjai vagyunk.
Nem kell a szolidarításhoz okvetlen empátia. Olykor a közös veszedelem is elegendő hozzá. Gondolj mondjuk az árvízveszélyre. Szomszédommal közösen hordjuk a homokzsákot akkor is, ha egyébként ki nem állhatjuk egymást. Vagy más: sokan lenézik, megvetik a hajléktalanokat, de még az ilyenek is hajlandók olykor némi alamizsnát odavetni nekik, vagy adakozni számukra valamelyik alapítványnál.
//""1) Nacionalizmus - megszerzett tudás és anyagi javak átörökíthetősége 2) Kommunizmus - szolidaritás. 3) Liberalizmus - empátia.."//
Nagyjából ez lenne. Persze a fogalmak tisztázása nélkül ilyen sommásan kissé bizarr, de lényegüket tekintve ezek köré a fogalmak köré épült fel az összes eddigi ideológia.
Két témára kitérnék, ha érdekel:
*A kollektívizálás valójában az "örökség" része, vagy méginkább az evolóciós örökségé. Kollektív (közös) tulajdon a nyelv és a kultúra, de NEM ZÁRT az sem. Átjárható valamennyi. Kollektív (közös) tulajdona az emberíségnek továbbá minden, amit csak ember feltalált, mint például a humántudás, technika, még akkor is, ha kezdetben egyes embercsoportok bitrokolnak valamit belőle. Mert a társadalmi evolúció során ezeket mindig "kollektivizálja", közkinccsé teszi a humán társadalom. Közös tulajdonunk, örökségünk a földgolyó, amiből a belakott terület az ottlakó közösség közös (kollektív) tulajdona. Ebben a formában a kollektívizmus a megideológizálatlan "'NACIONALIZMUS" része. Kiterjed mint a hullám, origójától a teljes közösségig az idők folyamán.
Amit kommunizmus idejéből "kollektivizálásnak" ismerünk, annak mindehhez nem túl sok köze van, habár egyes részeit ide lehet sorolni. Szerintem a nagybirtokok felosztását okvetlen.
*Másik ellentmondás, a liberalizmusban az empátia. Társadalmi szinten erre építkezik az ideológia, de a liberális gazdaság NEM EMPATIKUS!!! Legalábbis, a mai gazdaságelméletében már nem.
|
|
A hozzászólás:
 |
pint
2006-12-19 18:36:38
|
329
|
biztos én olvastam felszínesen, de nem látok pár dolgot.
1. az empátia és a szolidaritás nem rokon dolgok? én nem érezem úgy, hogy ez két olyan súlyú önálló kategória lenne, mint az átörökíthetőség.
ugyanis empátia nélkül szerintem nincsen szolidaritás. egyrészt nem áll az ember azon az intellektuális fokon, hogy pusztán megfontolásból alturista legyen. másrészt a szolidaritás jórésze az egyén életén túlmutató dolog, amit mondjuk ateista alapon elég nehéz racionálisan magyarázni, hisz ugye mit érdekel engem, hogy száz év múlva a légkör mérgező lesz? mindenképpen kell valami érzelmi és/vagy transzcendentális elem. az empátia egy érzelmi elem, ami mindenkiben benne van, és szerintem az egyik fő kiváltója a szolidaritásnak.
2. nem értem, hogy melyik alapelvet melyik ideológiának felelteted meg.
esetleg amilyen sorrendben írtad? tehát
1) Nacionalizmus - megszerzett tudás és anyagi javak átörökíthetősége 2) Kommunizmus - szolidaritás. 3) Liberalizmus - empátia
erre most nem reagálnék, nehogy árnyékra vetődjek, mert hátha nem is így gondoltad. |
|
Előzmény:
 |
zividivi
2006-12-18 01:23:42
|
325
|
Nem tartom valószínűnek, hogy a kérdést ideológiai alapon valaha is el lehet dönteni. Filozófia mentén talán könnyebb.
Felajánlom átgondolásra többéves kutatómunkám eddig elért eredményét, kivonatosan. Elvetitek, vagy elgondolkodtok rajta, a ti dolgotok. Az élet még nem igazolta felvetésem létjogosultságát, de nem is cáfolta meg.
Kiindulási alapnak a nagybetűs életet vettem, és ehhez igazítottam a jelenségek vizsgálatát, abból a meggondolásból, hogy a teljes bioszférát az életparancs vezérli, és ez a parancs minden más parancsot felülír.
A biológiából jólismert ön- és fajvédelem az emberre is kötelező. Ez alól kibújni senki sem képes. A humánszféra számára megadatott, hogy az életminőséget is akceptálja, de élet és életminőség között is prioritást kap az élet. Az életminőség csak akkor játszhat szerepet, ha az életet nem fenyegeti veszély.
Rétérve a felvetett kérdésre, az élőlények társulása ismert jelenség mind a növényi, min pedig az állatvilágból. Az emberi faj is társas lény. (Aki nem hiszi, járjon utána!) A bioszféra valamennyi társulása az életet védelmére és fenntartására keletkezett. Más okát eddig nem találtam. A humántársadalom sem kivétel ez alól, csupán jóval bonyolultabb a többi szerveződésnél, hiszen az értelem is szerepet játszik benne.
A természetes módon kialakult humánközösségeknél három alapfeltételt találtam, ami hosszútávon (tehát generációkon át) képes összetartani a társadalom egyedeit: 1,) A megszerzett tudás és anyagi javak átörökíthetősége. 2,) A szolidaritás. 3,) Az empátia.
A sorrend lényegtelen, mert mindhárom feltétel egyidejű megléte szükséges ahhoz, hogy a humán társadalom funkcionálni tudjon. Az első feltétel csak az emberi közösségekre vonatkozik, a többi kettő ösztönként a többi fajnál is szerepet játszik. (Jobb híján e három alapfeltételt „szentháromságnak” szoktam baráti körömben nevezni, de ők nem értik félre)
A három feltétel egymáshoz való viszonya azonban koronként és helyenként változhat, mégpedig az életkörülmények függvényében. Minél fejlettebb valamely társadalom, annál inkább előtérbe kerül az első pont szerepe, minél veszélyeztetettebb, annál inkább rászorul a szolidaritásra, a homogenitás mértéke pedig a társadalom empátiaigényét határozza meg.
A felsorolt feltételeknek nem okvetlen van tudatában minden társadalom, reakcióiból azonban azonnal kimutatható, amint a társadalom életében, vagy életminőségében változás áll be.
Már a legkisebb, vagy legprimitívebb közösségeknél is megfigyelhető a hierarchia. Ismereteim szerint ez szükséges a társadalom működtetéséhez, de nem feltétele a társadalom szerveződésének. Célszerű is lenne a társadalomszerveződés feltételeit a társadalmi hierarchiától elválasztani, de az ideológiák mentén ez szinte lehetetlennek tűnik. Ugyanis az első alapfunkciója, a második pedig működtető funkciója a társadalomnak, de az ideológiák nem veszik figyelembe a különbséget.
Hierarchikus berendezkedés és a társadalom fejlődése között általában fáziseltolódást tapasztalhatunk, de ez nem azt jelenti, hogy a hierarchikus viszonyok megváltoztatása egymagában képes helyreállítani a társadalom által megkívánt harmóniát az empátia, szolidaritás és az örökölhetőség (hagyomány) között.
Ha valaki észreveszi, hogy modern korunk fő ideológiái sorra valamelyik alapfeltétel megerősítésének társadalmi igényéből keletkeztek, akkor ideológiai nevükön is megnevezhetjük a szervező alapokat:
1,) Nacionalizmus 2,) Kommunizmus 3,) Liberalizmus.
Ezek az „izmusok” kutatásaim szerint kimutathatóan abban különböznek az örökíthetőség, szolidaritás és empátia „szent” hármasától, hogy a másik kettőt ellenséges jelenségnek vélik, holott csupán a hierarchikus fáziseltolódás akadályozza érvényesülésüket.
Még nem született meg az az ideológia, amelyik egyformán tiszteletben fogja tartani mindhárom alapelvet, és csupán maximális kiegyensúlyozásukra törekszik. Az ideológiák egymáshoz való ellenséges hozzáállásukkal rendre bomlasztanak, vagy méginkább felbomlasztanak minden humánközösséget.
Örökíthetőség alatt értek minden tudást, tapasztalatot, materiális javakat, életformát, életvitelt, kulturális sajátosságot, amit csak valamely társadalom az idők folyamán felhalmozott magának, azok összes változatával együtt! Vagyis mindent, ami valamelyik humánközösség sajátja, sajátossága. Tudom, erre fognak megrémülni azok, akik valamelyik „izmusban” vélik megtalálni az élet harmóniáját. Szerintem nem kell ettől megijedni. Az általam „szentháromság”-nak nevezett társadalmi szervezőerő ugyanis eleven, minden változásra képes tulajdonság, míg az „izmusok”, az ideologikus rendezőelvek változásra képtelen, merev dogmák.
Mint ahogyan az egyének között is eltérő lehet egyes érési szakasz, úgy társadalmak érettségi foka is lehet különböző. Empátia és türelem kell ahhoz, hogy bevárjuk a lemaradottakat, jó példával járva előttük.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|