Hello,
kérlek legeslegelőször biztosíts róla, hogy te nem marylou valamely ezredik pótnickje vagy... tegyük fel hogy nem, de ha igen átok reád ezer évig bazdmeg.
Ez a "bensőséges pénz nélküli avagy vásárolunk mit az őrültek " problema már nem újkeletű, mióta olyan 20 évemet megértem (most töltöttem be az 58.-at) már ezen szarozik az fél világ.
Nos én elmondom, hoyg mi az én felfogásom.
Én ugyanis szeretek bevásárolni karácsonykor, és a bevásárlásaim mögtt kizárólag a szeretet és az adnivágyás van.
Mert pl. a gyerekeknek kell az évben legalább egy nap, amikor úgy látszik, hogy minden vágyuk teljesül (persze, ha a szülők ezt bírják... de ha nem, akkor menetközben le lehet szelidíteni ezeket a vágyakat...) . És kell a szülőknek is egy nap egyszer az évben, amikor ők mindenhatónak érzik magukat, akik mindent meg tudnak adni a gyereküknek.
És a házastársak között is kell lenni egy napnak, amikor kizárólag azzal törődünk, hogy uygan mit is szeretne a másik, minek örülne alegjobban? És igyekszünk ezt megszerezni, gyüjteni rá stb. És a rokonoknál st is ugyanez a helyzet... kell egy nap, amikor valaki arra készül, hogy hogyan okozhatna a másiknak örömet akár úgy is, hogy pénzet ad ki rá jujj borzasztó!!! Útálom a kifejezetten anyagi gondolkodást, de legalább úgy viszolygok attól, hogy jaj semmi pénz csak sok szeretet - ilyenkor legszivesebben egy jót köpnék nyílt szinen, mert ez annyira de annyira képmutatás, hoyg ezt az én ygomrom nem bírja bevenni!
(Persze amit írok azt csak azokra a családokra értem, akik ezt anyagilag meg tudják engedni maguknak, de akik nem ill. egyáltalán nem, azok úgysem neteznek....) |
