Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
LvT Creative Commons License 2006-11-22 09:52:11 328
Kedves asx!

> Ennek értelmében a latin "U" ugyan olyan értékű mint a görög "Y" Tehát korrekt az átírás...

A citátum „Im Frühgriechischen” kitétele igen lényeges. Ez a kifejezés az ógörög nyelv klasszikus kor* előtti szakaszát illeti. A klasszikus korra az önálló, szótagalkotó ipszilonnak már /ü/ ejtést tulajdonítanak, vö. <http://de.wikipedia.org/wiki/Altgriechische_Phonologie>. (A diftongusokban lévő, nem szótagalkotó hangértékéről l. később.)

A klasszikus kor a neves szerzők korával kezdődik zömmel ionizált attikai nyelvjárási alapon az i.e. V. sz. kezdetétől, vö. Aiszkhülosz (szül. i.e. 525), Szofoklész (szül. i.e. 496), Thuküdidész (szül. i.e. 460), Arisztofanész (szül. i.e. 448), Platón (szül. i.e. 437), Xenofón (szül. i.e. 426). Az ógörögről pedig egyáltalán az i.e. IX–VIII. sz.-tól beszélünk, a görög ábécét is akkor alkották meg <http://de.wikipedia.org/wiki/Altgriechische_Sprache>.

Az ipszilon /ü/ ejtése tehát az i.e. V. sz. elé tehető csak, ekkor pedig még nem beszélhetünk igazán latin ábécéről: annak kezdeteit ugyan az i.e. VII. sz.-tól eredeztetik <http://en.wikipedia.org/wiki/Old_Italic_alphabet#Latin_alphabet>, de önálló ábécévé csak az i.e. III. sz.-ban lesz, amikor, amikor feltűnik az első „saját” betűje, a G <http://en.wikipedia.org/wiki/G>.

Értelmetlen tehát írástörténeti mélységekbe visszamenni, az ábécék közti ekvivalenciákat csak megállapodott helyesírással rendelkező nyelvállapotok közt lehet felállítani, ez pedig a klasszikus latin és a klasszikus görög, ahol – a motivált környezeteket, pl. a szóvégződéseket kivéve – kl. lat. u = kl. gör. ου ekvivalencia volt, vö. kl. lat. Iulius Caesar = kl. gör. Ιούλιος Καίσαρ.

Amúgy, ha írástörténeti ekvivalenciákat érvényesítenénk, akkor a bulgároknak vissza kellene állítani a izsica nevű betűjüket, mert az származik a görög ipszilonból, ahonnan a latin u is: <http://en.wikipedia.org/wiki/Izhitsa>. Ez pedig meglehetősen abszurd lenne.

-----

A klasszikus görögben u-szerű ejtése az ipszilonnak csak záródó kettőshangzók félhangzós elemeként volt. Ekkor viszont a kettőshangzót egy egységként kell kezelni, tehát az euro szó nem négy grafémából (betűből) állna (e.u.r.o), hanem csak háromból: eu.r.o. És ezekhez kellene ekvivalenciákat keresni.

Amint a lat. kl. Iulius Caesar = kl. gör. Ιούλιος Καίσαρ ekvivalencia mutatja, a kettőshangzók grafémái egységként íródnak át, nem alkotóelemeikként, különben *Καεσαρ (vagy *Καησαρ) lenne a Caesar név görögül. Ez az ekvivalencia indokolja azt, hogy az lat. eu helyett gör. ευ-t vegyünk (és ne az elemenkénti εου-t), de ugyanez indokolja azt is, hogy a cirillben ев álljon.

Egyetlen cirill nyelv van, amelyben nem ев az ekvivalencia, ez a fehérorosz, ahol a nem szótagalkotónak u van külön betűje: ў, <http://en.wikipedia.org/wiki/Short_U>. Európa is Еўропа fehéroroszul. Ezzel sem lennénk azért előbbre:
Egyrészt ez is eltér a mechanikus ekvivalenciától, mert ez a betű szigorúan különbözik az ékezet nélküli cirill у-tól, ami – akár jogos, akár jogtalan – kifogás a в-t illeti, az illetné a ў-t is.
Másrészt egy EU-n kívüli nyelvet kellene figyelembe vennünk (amely még távlatosan valószínű, hogy az EU tagja lesz).
Harmadrészt ezzel megsértenénk a többségi elvet, mert a fehérorosz ebben egyedül áll az összes többi cirill betűs (szláv) nyelvvel szemben. Ennek még komoly (anyagi) következményei lennének, hogy ezt az új ў betűt be kellene vezetni a nem fehérorosz nyomdákba, tipográfiai rendszerekbe stb.

-----

[MAXVAL #326] > A belarusz ábécét nem ismerem.

A fehéroroszban az е az oroszhoz hasonlóan lágy /je/, ebben a nyelvben is van kemény э /e/ betű, vö. <http://en.wikipedia.org/wiki/Belarusian_alphabet>.
Előzmény:
asx Creative Commons License 2006-11-21 20:21:49 325

Kedves LvT!

 

Köszönöm a kiegészítést! Így már egyértelmű, hogy miért omegával írják.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!