Keresés

Tegyük hozzá, hogy itt a közigazgatásról, illetve azon belül is a minisztériumokról van szó. Az is sokat segít, de azt könnyebb megcsinálni (érint kb. 10 ezer embert), mint bármit a közszférában (kb. félmillió ember).

 A gond persze az, hogy M.o.-n minden személyekhez kötődik. Így a felpuhulás veszélye fenáll.

Minden politikai nézettől függetlenül nagyon érdekes kisérletnek találom, hogy Szetey Gáborral próbálják megvalósítani a közszféra HR reformját. Szetey személy szerint nem ismerem, viszont elég sokat dolgoztam együtt olyan cégekkel, mint a Philip Morris, vagy más multi cég. Ha a szervezeti hatékonyság minimális reformját el tudják érni a teljesítményorientált rendszer felállításával, akkor már minőségi javulás lenne a közszféra bizonyos intézményeiben.

És ez  érvényes a felsőoktatásra, történettudományra egyaránt.

SZG. tevékenységének eredménye meg nagyban attól függ, hogy képes-e maga mellé állítani a napi politikától független szakmai grémiumot, és egy fecske helyett egy fecske telepet felállítani, hogy nyarat csináljanak. Vagy Gyurcsány - feltehetően el nem kerülhető - bukása magával rántja őt is. Azaz, a vízzel együtt a babát is kiöntik-e?

Egyszer valakinek, valahol el kell kezdeni. Ha pedig a magyar felsőoktatás általában köszönőviszonyban sincs a munkaerőpaiccal, akkor marad az adminisztratív irányítás.

 A szervezeti struktúra meg valóban problémás, de ez az egész közigazgatásra és közszolgáltatásra igaz. A struktúrának nem lehet nekimenni, az olyan mint a betonfal. Az embereket nem lehet megváltoztatni. Ismerjük a sztorit Nagy Péterről és a szakállról... 

 A dolog így nézve végtelenül egyszerű: csináljuk, amit lehet, és a szerkezetet ösztönzők segítségével próbáljuk formálni, vagy nyílt, eleve kudarcra ítélt szerkezeti reformokkal tesszük a helyzetet még rosszabbá.

 Nem tudunk kibújni a bőrünkből, ez egy kelet-közép európai ország, kelet-közép európai színvonalú oktatással. Az önajnározó legendákat meg meghagyhatjuk a politikusoknak és a plebsnek.