Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
topikolló Creative Commons License 2006-11-10 12:02:49 49
Akinek viszont nem lakik ott a polcán a könyv, az letöltheti innen: http://tau.hu/letoltheto.htm
És akkor legalább a vinyóján ott lakik majd. :)))
Előzmény:
szefantor Creative Commons License 2006-11-10 08:39:25 48

A tükröződésről szóló fejezet pár részlete. Ha eseteleg valakinek nem lakik ott a könyv a polcán... :-) 

 

"A környező világ mint tükör

 

   Tudom, hogy ez a szemlélet meglehetősen szokatlan. Egy kijelentés helyességének azonban nem kritériuma, hogy megszokott legyen. Az úgynevezett környező világ valójában tükör, amelyben mindenki csak saját látványában részesül. Önmagán kívül mást meg sem pillanthat benne, mert az igaz, objektív, mindenki számára azonos valóságból csak az jut el hozzá, amihez neki magának affinitása van. Aki ennek a ténynek nincsen tudatában, az téves viselkedési formákba kényszerül.

   Ha reggel belenézek a tükörbe, s egy barátságtalan pofa néz vissza rám, megtehetem, hogy ezért jól lehordom. A tükörben lévő arcot azonban ez nem fogja befolyásolni, sőt, együtt fog velem szitkozódni. (...)

   A valóságban ... mindenki önmagával küzd. Ezért is látunk mindenütt veszteseket, és sehol egyetlen győztest. Ugyan kit is győzhetnénk le egy tükör előtt vívott magányos csörtében? A rezonancia és a tükrözés törvénye természetesen mind pozitív, mind negatív értelemben érvényes.

   Azért hoztunk fel az eddigiek során szinte kizárólag negatív példákat, mert az emberi szenvedés is ezekből ered. A sors pozitív oldalával általában mindannyian jól elvagyunk. Ha tudatára ébredünk a környező világ tükörfunkciójának, hihetetlen információs forrás nyílik meg előttünk. Bár a tükörben csak magunkat láthatjuk, mégis használjuk, mert olyan részleteket pillanthatunk meg benne önmagunkból, amelyek enélkül a segédeszköz nélkül láthatatlanok maradnának.

   Az egyik legjobb önismereti módszer az, hogy megfigyeljük saját környezetünket, s azokat az eseményeket, amelyekkel konfrontálódunk, mert minden, ami a külvilágból zavar bennünket, csak azt mutatja, hogy saját magunkban még nem békültünk meg ugyanezzel a princípiummal. Ezt viszont nem szívesen vesszük tudomásul. Ha valakit felbosszant egy másik ember fukarsága, az biztonsággal jelzi, hogy ő maga is fukar. Egyébként nem zavarná. Mit törődne ő a másik ember fösvénységével, ha ő maga nagyvonalú. Elfogadná, mint olyan tényt, amely nem izgatja fel, és amitől nem hagyja zavartatni magát.

  (...)

   Sokkal egyszerűbb s eredményesebb is lenne megteremteni a békét mint olyat. A kulcs mindenkinek a kezében van, csak használni kell tudni. Mindenkinek módjában áll saját elképzelése szerint alakítani és megváltoztatni az egész világot – küzdelem és külső hatalom nélkül. Az embernek csak önmagát kell megváltoztatnia, s lám, vele együtt az egész világ megváltozik. Ha a tükörben egy barátságtalan alakot látok, csak el kell mosolyodnom – s ő vissza fog mosolyogni, ebben biztosak lehetünk! Mindenki a világot akarja megváltoztatni, s mégsem nyúl senki azokhoz az eszközökhöz, amelyek sikerhez vezetnek. Aki megváltoztatja affinitását, új programra lesz vevő, s így egészen más világot lát.

   Minden ember a saját „világában” él. Ahány ember, annyi világ. Ezek a világok csak annak a valódi világnak a részletei vagy aspektusai, amely örök törvényeket követ, s nem engedelmeskedik az emberi változékonyságnak. Legmegbízhatóbb információs forrásunk arról a szituációról, amelyben éppen vagyunk, a külvilág. Ha megtanuljuk azt, hogy mindennek, ami velünk történik, rákérdezzünk az értelmére, nemcsak saját problémáinkat fogjuk jobban megismerni, de a változtatás lehetőségét is. Bármi történik velünk, azonnal fel kellene tennünk a következő kérdést: „Miért történik éppen velem, éppen most és éppen ez?” Amíg nem szokunk hozzá a kérdésfeltevéshez, nyilvánvaló, hogy nehéznek találjuk a válaszadást is. Ebben is gyakorlat teszi a mestert, rövidesen meg fogjuk tanulni, hogyan lehet felismerni a dolgok értelmét, s megfejteni hozzánk való viszonyát.

   Van a pszichopatológiában egy fogalom, a „vonatkoztatási rögeszme”, ez általában a skizofrén betegek sajátja, akik mindent, ami a világban történik, rögeszmésen önmagukra vonatkoztatnak. Ennek a beteges vonatkoztatási rögeszmének azonban megvan a pozitív pólusa is, ezt mi „szenzitív vonatkoztató gondolkodásnak” neveznénk. Ez azt jelenti, hogy az átélő személy számára minden történésnek megvan a maga jelentése. Minél tudatosabb az ember, annál inkább érdekli a történésekben rejlő információ, annál inkább a helyére tesz mindent. A legfontosabb követelmény önmagunkkal szemben, hogy minden létezővel harmóniában legyünk. Akinek ez nem sikerül, magában keresse az okot. Az ember mikrokozmosz, a makrokozmosz pontos mása. Mindazt, amit kívül érzékel, megtalálja önmagában is. Ha én belül harmóniában vagyok a valóság különböző aspektusaival, akkor ezek külső megjelenési formái sem zavarhatnak a világban. Ha valamilyen kellemetlenség történik velem, ezt felhívásként kell értékelnem, hogy forduljak bensőmben a történtek által jelzett problematika felé."

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!