|
|
 |
Flanell
 2006-10-20 19:30:56
|
25
|
Hát igen, mindenkinek mások a szokásai és tapasztalatai.
Pl. faiskolákban állítólag mindig alvóra szemzik az őszibarackot, nekem meg az alvó 80%-ban nem hajt ki tavasszal, vagy csak egy virágot hoz, hajtást nem (ellentmondva az összes szakkönyvnek). A beültetett rész gyönyörűen él, fényes, jól oda van forrva, csak nem hajt ki. Ha nagyon erőszakos vagyok, és visszavágom fölötte, akkor meg az egész elszárad, csak lentről hajt ki.
A hajtó szemzés pedig akármilyen későn hajt ki, az alsó rügyek nem fagynak el, tehát nálam ez a 100 %-os móccer. |
|
A hozzászólás:
 |
|
lezlicé
2006-10-20 13:03:32
|
22
|
Ezek az ábrák elvi útmutatást adhatnak pl. mandarin számára, de gyakorlat és az egyéni technika az apró részleteken változtathat. Pl. itt a szempajzs szem feletti részét a behelyezés után vágja le a T bevágás felső részénél (lásd: alanti leírás ugyanabból a könyvből). Egyébként az a bizonyos fehér négyszög valszeg rajztecnikai, ábrázolási hiba.
Szemzés. A szemzést – a vegetációs idő alatt végezzük. Ez a legtökéletesebb oltásrnód, mert készítésekor kis sebet ejtünk, az alany és nemes rész kambiuma nagy felületen érintkezik egymással, könnyen és gyorsan végezhető, készítése egyszerű és a legkevesebb szaporítóanyagot igényli. Nagyüzemekben a termesztett fajták tömeges szaporítására szinte kizárólag a szemzést használják.
Kétféle szemzést különböztetünk meg: a hajtószemzést és az alvószemzést. A hajtószemzést akkor végezzük, amikor a hajtáson már beérett szemek (rügyek) találhatók (általában május végén és júniusban). A szemek szaporíthatóságát a másodrendű hajtások megjelenése jelzi. A hajtószemzések a készítés évében kihajtanak, de hajtásaik nem mindig érnek be tökéletesen, így könnyen elfagyhatnak.
Az alvószemzés ideje július második felétől szeptember elejéig tart. Ennél a szem a szemzés évében összeforr az alannyal, de csak a következő évben, rügyfakadáskor hajt ki, igya szemből fejlődő vesszők jól beérnek.
A szemzés csak akkor ered megfelelően, ha az alany anyagcseréje kielégítő, ezért az alvószemzést a második - "János-napi" - hajtásnövekedés megindulása után végezzük, amikor az anyagcsere forgalom erőteljes és az alanya "héját jól adja" - a héj jól elválik a. fás résztől-, mert ez is az eredés egyik fontos feltétele. Az egyes gyümölcsfajokat tehát alanyuk szemzési időszaka alatti anyagcsere intenzitásának megfelelően optimális időpontban szemezzük.
A szaporítóanyagot erre a célra kiválasztott és levágott egészséges, megfelelően fejlett "szemzőhajtáson" levő szemek biztosítják. A szemzőhajtások megszedése után a leveleket eltávolítjuk, csak a levélnyél marad meg, hogy párologtatásukat a legkisebbre csökkentsük. A levélnyél szemzéskor a szem behelyezését könnyíti meg. Szaporításra csak a jól fejlett és kellő érettségű szemeket használjuk fel. A szemzőhajtásokat hűvös, nyirkos helyen tartsuk felhasználásig, szemzés közben is óvjuk a vízveszteségtől.
Rendszerint gyökérnyakba, ritkábban korona magasságba szemzünk. Az alany héján egy kb. 2 cm-nyi, T alakú bevágást készítünk. A szemzőhajtásról kb. 2 cm hosszúságú héjrésszel úgy vágjuk le a szemet (az ún. "szempajzsot"), hogy a szem a "szem-pajzs" felső harmadában legyen. A levágásnál minél kevesebb fás részt vágjunk a héjhoz, mert így a megeredés biztosabb, A levágott szemet a T vágásba illesztjük, az abból kimaradó felső héj részt levágjuk. Oltóviaszt a szemzésnél nem használunk. A szemzést rafiával szorosan bekötjük úgy, hogy a szemet a kötésből kihagyjuk.
A megeredt szemzést (kb. 2 hét után) könnyen felismerhetjük arról, hogy a szempajzs kisimult, nem ráncos, és a levélnyél maradvány kis érintésre lehull. Ha a szem nem eredt meg, a levélnyél hozzá szárad a szempajzshoz.
üdv: lezlicé |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
