Keresés

Diodórosz:

„Mürina, az amazónok királynője, úgy mondják, harmincezer gyalogos és húszezer lovas nőből álló sereget gyűjtött, akik főként a lovas gyakorlatokra fordítottak nagy figyelmet, ezeknek a há­borúban való hasznossága miatt. Védőfegyverként kígyóbőröket hordtak, mert Libüában óriás hüllők [krokodilok?] tenyésznek. Támadó fegyverük a lándzsa, a dárda és az íj volt. Ez utóbbival szerfölött ügyesen bántak, nemcsak támadásban, hanem azok visszaverésénél is, akik őket menekülés közben űzőbe vették. Miután betörtek az atlantisziak területére, először Kerné lakóit verték meg nyílt csatában, majd a menekülőket egészen a város faláig üldözték. Azután hatalmukba kerítették a várost, és meg­kínozták foglyaikat, hogy a szomszédos népekben rémületet kelt­senek. Minden felnőtt férfit megöltek, az asszonyokat és a gyere­keket rabszolgaságba hurcolták, a várost pedig lerombolták. A kernéiek balsorsának híre az egész vidéken elterjedt, és olyan rémületbe ejtette a többi atlantisziakat, hogy valamennyien át­adták városaikat, és megígérték, hogy azt fogják tenni, amit pa­rancsolnak nekik. Mürina királynő kegyesen bánt velük, biztosí­totta őket barátságáról, és a lerombolt város helyén újat alapított, melynek saját nevét adta, majd azokkal a bennszülött foglyokkal népesítette be, akik ott akartak maradni.

Diodórosz ezután előadja, hogyan hódították meg az amazonok Heszpera szigetét. Először az itteni városokat igázták le, ki­véve Méné (görögül: a Hold) városát, melyet szentnek tartottak. Ezután hadat viseltek a szomszédos törzsek ellen, és nagy várost alapítottak maguknak, melyet alakja után Kherszoné­szosznak (félszigetnek) neveztek el.

Innen már nagyobb vállalkozásokat is terveztek, uralmuk alá szándékozva vonni a lakott Föld nagy részét. Először az atlantisziak ellen vonultak, akiknek gazdag országában szintén sok város emelkedett.

Egyelőre álljon itt Diodórosz néhány sora a libüai amazónokról, később aztán majd folytatom a szicíliai történetíró fejtegetéseinek ismertetését:

„Ajánlatos volna most már az egykori libüai amazonokról is szólnunk. Sokan ugyanis azt hiszik, hogy nem léteztek más amazonok, csak azok, akik Pontoszban, a Thermódónnál éltek; de igazából ez nem így van, mert a libüai amazonok sokkal régebbiek, és emlékezetes tetteket hajtottak végre. Ám nagyon jól tudjuk, hogy történetüket sokan különösnek és hihetetlennek fogják tartani. Mivel ezeknek az amazonoknak a nemzetsége már sok nemzedékkel a trójai háború előtt teljesen kipusztult, miközben a Thermódón menti amazonok országa röviddel ez előtt a háború előtt virágzott fel, az utóbbiakról feltehető, hogy mint akik később születtek és ismertebbek, megörökölték a régebbi és majdnem teljesen ismeretlen amazonok hírnevét.”

Ebből a híradásból mindössze annyi derül ki, hogy a libüai amazónok hatalma nemcsak hogy lehanyatlott jó pár emberöltővel a Kr. e. XIII. század előtt, de maguk az említett asszonyok fel is őrlődtek a folyamatos küzdelmekben.

Nézzük a szicíliait tovább:

„Azt is mondják továbbá, hogy a nyugati fekvése miatt Hesz­perának nevezett szigeten éltek, amely a Tri­tón-tavon vagyon. Ez utóbbi a nagy óceán közelében hullámzik, és a belé ömlő folyó nevéről mondják Tritónnak. Ez a tó az aitiop­szok közelében fekszik, és egy vidéknek a legnagyobb hegységé­nél van, amely belenyúlik az óceánba, és a görögök Atlasznak nevezik. Az említett sziget állítólag elég nagy, és sokféle fa gyü­mölcsével gazdag, melyekből a bennszülöttek táplálékukat mer­ítik; kecskéjük és birkájuk is van, melyek tejet és húst adnak gaz­dáiknak; gabonával azonban ez a nép nem él, mert még eleddig nem érezte ennek szükségét.”

Lehet találgatni, vajon hol lehetett a Tritón-tó, amelynek egyik szigetén ezek az amazónok éltek. Ma már tudjuk, hogy a Szaharát nagyrészt óceán borította az ősidőkben, s hogy a víz itt fokozatosan tóvá szűkült, végül elpárolgott. A magyar Almásy László volt ezeknek a felismeréseknek az egyik úttörője. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy Észak-Afrika nyugati partjaihoz kellett, hogy közelebb essen ez az ősi Amazónia, erről árulkodik legalábbis a Heszpera név (heszperosz = nyugat), és én úgy tudom, hogy az egyiptomiak is kemény küzdelmeket folytattak bizonyos libüaiakkal, akik – feltehetően a kiszáradás miatt – a Nílus-vidékre törtek.