Bár én annyira nem tartom rossznak a Screamers-t (a filmet), de tény és való, hogy jobbnak tartom az edereti novellát. Mondjuk majdnem minden Dick (és Sheckley) novellával így vagyok, kivéve talán a Blade Runnert, de ez már nem ez a topik.
Sheckley-ről jut esezmbe, hogy neki is volt egy aranyos poszt-nuke novellája (már amennyiben a téma miatt aranyos lehet valami), amiben egy férfi és egy nő marad életben és előttük a lehetrőség, hogy újratelepítsk a Földet, vagy legalábbis elkezdjék, tehát Ádám-Éva alapszitu, csakhogy a nőnek abszolút nem jön be a pasi...:) A címére nem emlékszem.
Ja köszi, tényleg Galaktika 37 volt, emlékszem, hogy volt benne egy orosz novella is, az tette rám a legnagyobb hatást, egy kórteremben játszódik, a főhős sugárfertőzéssel haldoklik, és jönnek elő az emlékei... Ahogy nekem is, az volt a címe jut eszembe, hogy "Adjátok vissza a szerelmet". Ez nagyon jó volt.
Volt egy orosz regény is, ami talán nem annyira ismert, amiben a Földről felfedeznek egy eredetileg lakott, de nukleáris háborúban elpusztult civilizációt. Egy űrhajóval odamennek, feltámasztanak egy csomó halottat, lassan összeáll a kép, és a régi sérelmek újra előjönnek, kezdődik minden elölről... |
