|
|
 |
Hierro Nyh.
2007-01-26 14:13:03
|
103
|
"magyar nyelv számára kevés hangzót tartalmazó latin ABC-ben a magyar nyelv által használt hangokra megoldást kellett találni. Az ábécé betűket tartalmaz :) ."
Igen, betűket tartalmaz, amik azonban hangok jelölésére szolgálnak. Nyilván úgy értette, hogy a magyar nyelv bizonyos hangjaihoz a latin ábécé nem tartalmazott megfelelő betűket. |
|
 |
v_peti
2006-09-12 11:34:41
|
98
|
Az elhagyást (ill. a két hangzó egybeejtését) a nyelv már végrehajtotta. Pusztán hagyományból őrizgeti még a helyesírás. Kérdés, hogy miért fontos az írásnak egy lényegesen korábbi nyelvállapotot tükröznie? Csak nehezíti az írás megtanulását a köznapi embereknek, akiket kevésbé érdekel, hogy mit hogyan mondtak sokszáz évvel ezelőtt. Aki a nyelv történetével foglalkozik, az pedig úgyis utánanéz az etimológiáknak. Ennek ellenére a helyesírás modernizálása a világon mindenütt elképesztő ellenállásba ütközik, aminek az élén tipikusan a nem-nyelvész értelmiség áll. (Erre elég jó példa a francia nyelv, ahol írásban fel kell tűntetni valóságban már régóta nem létező betűket, sőt, morfémákat - pl. ragokat - is...)
Az angolok is különösek e tekintetben.
26 betúvel próbálnak mindent leírni, amikor ez nem is megy olyan könnyen. Ráadásul teljesen mást írnak, mint amit ejtenek. Mióta van ez így náluk? Ott sem ártana valami reform. (Egyszer, egy tv műsorban szó volt reformkísérletről*, de abban olyan abszurd dolgok voltak, amik sem a mostani szövegekhez, sem azok fonetikusan leírt változatához nem hasonlítottak. De ebből végülis nem lett semmi.)
*Hogy mikor volt ez, 50, 100 vagy 200 éve azt nem tudom.
|
|
A hozzászólás:
 |
vrobee
2006-09-10 14:02:48
|
97
|
A J és LY nem véletlenül volt, és van még meg a nyelvünkben. Az LY ("lágy L") hang már legalább 2-300 éve nincs meg nyelvünk legtöbb nyelvjárásában. Ez alól ma talán csak a csángómagyar nyelvjárások kivételek.
Hogy ma két külön betűt használunk, annak az az oka, hogy néhány, a magyar írásbeliség megszilárdulásakor mértékadó személyiség (elsősorban Kazinczy) Északkelet-Magyarországról származott, arról a nyelvterületről, ahol akkor még különbözően ejtették a két hangot. Ma már ott sem.
Ugyanez az oka annak, hogy a kétféle E-t ugyanúgy írjuk, pedig ezeket a magyar nyelvjárások többsége még mindig megkülönbözteti. Északkeleten viszont már a XVIII. században sem volt két külön hang.
Bármelyik elhagyása veszteség lenne, a felejtés fele mutatna. Az elhagyást (ill. a két hangzó egybeejtését) a nyelv már végrehajtotta. Pusztán hagyományból őrizgeti még a helyesírás. Kérdés, hogy miért fontos az írásnak egy lényegesen korábbi nyelvállapotot tükröznie? Csak nehezíti az írás megtanulását a köznapi embereknek, akiket kevésbé érdekel, hogy mit hogyan mondtak sokszáz évvel ezelőtt. Aki a nyelv történetével foglalkozik, az pedig úgyis utánanéz az etimológiáknak. Ennek ellenére a helyesírás modernizálása a világon mindenütt elképesztő ellenállásba ütközik, aminek az élén tipikusan a nem-nyelvész értelmiség áll. (Erre elég jó példa a francia nyelv, ahol írásban fel kell tűntetni valóságban már régóta nem létező betűket, sőt, morfémákat - pl. ragokat - is...)
Az ősi írásban (un, rovásírás) külön betűi voltak e két hangnak. Ez elég valószínű, hiszen akkoriban Székelyföldön egészen biztosan két külön hang volt. A nem-ősi írásban is külön betűi vannak, de ennek ma már csak hagyományos okai vannak - erről megy most az értekezés.
magyar nyelv számára kevés hangzót tartalmazó latin ABC-ben a magyar nyelv által használt hangokra megoldást kellett találni. Az ábécé betűket tartalmaz :) . Persze, hogy a latint ki kellett egészíteni, akárcsak a szláv, germán, újlatin stb. nyelvek esetén. (Huszita ABC jelei, német sch, ö, angol w, francia é, spanyol ch, meg a többi). |
|
Előzmény:
 |
ningir
2006-09-10 07:43:26
|
94
|
A J és LY nem véletlenül volt, és van még meg a nyelvünkben.
Bármelyik elhagyása veszteség lenne, a felejtés fele mutatna.
Ha a nyelvészet nyelvünk oktatását újra a helyes mederbe tereli, (és a ma tragikomikus szóeredet magyarázatai helyett visszatér a helyes etimológiára), akkor érthető lesz, hogy mi miért J-vel és mi miért LY -al írandó.
Az ősi írásban (un, rovásírás) külön betűi voltak e két hangnak.
A kényszerből átvett, magyar nyelv számára kevés hangzót tartalmazó latin ABC-ben a magyar nyelv által használt hangokra megoldást kellett találni. (ty, gy, ny, cs, ly, ...)
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|