|
|
 |
flugi
2006-09-12 23:55:44
|
99
|
azért kéne megjegyezni felesleges dolgokat, mert az elfelejtése veszteség? Nyilván nem, csak ha nem felesleges.
Márpedig elég kevés praktikus indok van a megtartására. Egyfelől minél kevesebb többkarakteres betű van, annál jobb, és ehelyett nem is kéne kitalálni semmit. Másfelől amit ugyanúgy ejtünk, minden más esetben ugyanúgy írunk.
|
|
 |
vrobee
2006-09-10 14:02:48
|
97
|
A J és LY nem véletlenül volt, és van még meg a nyelvünkben. Az LY ("lágy L") hang már legalább 2-300 éve nincs meg nyelvünk legtöbb nyelvjárásában. Ez alól ma talán csak a csángómagyar nyelvjárások kivételek.
Hogy ma két külön betűt használunk, annak az az oka, hogy néhány, a magyar írásbeliség megszilárdulásakor mértékadó személyiség (elsősorban Kazinczy) Északkelet-Magyarországról származott, arról a nyelvterületről, ahol akkor még különbözően ejtették a két hangot. Ma már ott sem.
Ugyanez az oka annak, hogy a kétféle E-t ugyanúgy írjuk, pedig ezeket a magyar nyelvjárások többsége még mindig megkülönbözteti. Északkeleten viszont már a XVIII. században sem volt két külön hang.
Bármelyik elhagyása veszteség lenne, a felejtés fele mutatna. Az elhagyást (ill. a két hangzó egybeejtését) a nyelv már végrehajtotta. Pusztán hagyományból őrizgeti még a helyesírás. Kérdés, hogy miért fontos az írásnak egy lényegesen korábbi nyelvállapotot tükröznie? Csak nehezíti az írás megtanulását a köznapi embereknek, akiket kevésbé érdekel, hogy mit hogyan mondtak sokszáz évvel ezelőtt. Aki a nyelv történetével foglalkozik, az pedig úgyis utánanéz az etimológiáknak. Ennek ellenére a helyesírás modernizálása a világon mindenütt elképesztő ellenállásba ütközik, aminek az élén tipikusan a nem-nyelvész értelmiség áll. (Erre elég jó példa a francia nyelv, ahol írásban fel kell tűntetni valóságban már régóta nem létező betűket, sőt, morfémákat - pl. ragokat - is...)
Az ősi írásban (un, rovásírás) külön betűi voltak e két hangnak. Ez elég valószínű, hiszen akkoriban Székelyföldön egészen biztosan két külön hang volt. A nem-ősi írásban is külön betűi vannak, de ennek ma már csak hagyományos okai vannak - erről megy most az értekezés.
magyar nyelv számára kevés hangzót tartalmazó latin ABC-ben a magyar nyelv által használt hangokra megoldást kellett találni. Az ábécé betűket tartalmaz :) . Persze, hogy a latint ki kellett egészíteni, akárcsak a szláv, germán, újlatin stb. nyelvek esetén. (Huszita ABC jelei, német sch, ö, angol w, francia é, spanyol ch, meg a többi). |
|
A hozzászólás:
 |
ningir
2006-09-10 07:43:26
|
94
|
A J és LY nem véletlenül volt, és van még meg a nyelvünkben.
Bármelyik elhagyása veszteség lenne, a felejtés fele mutatna.
Ha a nyelvészet nyelvünk oktatását újra a helyes mederbe tereli, (és a ma tragikomikus szóeredet magyarázatai helyett visszatér a helyes etimológiára), akkor érthető lesz, hogy mi miért J-vel és mi miért LY -al írandó.
Az ősi írásban (un, rovásírás) külön betűi voltak e két hangnak.
A kényszerből átvett, magyar nyelv számára kevés hangzót tartalmazó latin ABC-ben a magyar nyelv által használt hangokra megoldást kellett találni. (ty, gy, ny, cs, ly, ...)
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|