Nálunk is hasonló a helyzet.
Adott:
-egy egy éves nőstény cirmos cica, aki sajnálatos módon nem volt egész augusztusban velünk, megőrzésen volt a rokonoknál. mindig szeretetben élt, nagyon kedves cica volt mindig, igaz, kissé sokat volt egyedül a lakásban, napközben, de amúgy együtt aludtunk, együtt fürüdtünk (én a vízben, ő a mosógép tetején), együtt ettünk (mindig odaült a harmadik, üres székre, amikor az asztalnál ültünk), szóval mindig is igazi családtag volt.
-egy kb. két hónapos fekete kis kandúrt találtunk az utcán, ugyanott, ugyanúgy, mint annak idején a lány macskánkat, két nappal azelőtt, hogy a lány macskánk hazakerült.
A helyzet ismerős: morog, fúj, gyilkos pillantások, teljes elmebaj a nőstény részéről, a kicsi meg csak adja önmagát, nagyon édes. A kicsi velünk alszik az ágyban, ezt biztos, hogy rosszul tűri a nőstény, de hát ez van, ő amúgy sosem volt ennyire szenvedélyesen együttalvó. Előfordult, de nem jellemző, van saját kiságya a mi ágyunk mellett. Éjszaka megtámadta a kicsit, amíg az köztünk aludt békésen, édesen.
További gondok:
-úgy látszik, minket, embereket sem ismer meg így egy hónap kihagyás után, ugyanúgy fúj, morog, karmol, harap, már rojtos a kezem, tiszta vér, pedig sosem bántottunk, mindig nagyon szerettük. Látszik a tekintetén, hogy nem tiszta a tudata. Lehet, hogy megveszett vagy megőrült?
-kicsi 46 négyzetméteres garzonban élünk, egy légtér az egész, kivéve az előszobát+fürdőszobát, de azok elég kicsik, nem megoldható, hogy külön helyezzük el őket.
no most mi lesz, az a kérdés. eléggé kétségbe vagyunk esve. |
