|
|
|
|
 |
LvT
2006-09-03 10:11:47
|
652
|
Kedves Galgadio!
OFF
Szarvason már nemigen beszél senki „mindennapi beszéd” irodalmi során szlovákul sem. Emiatt a nyelv átadása elsősorban a helyi iskola „feladata”, ahol pedig az irodalmi nyelvet tanítják. Így, aki folytatja is a nyelvhasználatot, az is egyre inkább csak az irodalmi szlovákot beszéli.
Tapasztalatom nincs, de talán a Pilisben élőbb maradt a mindennapi szlovákság. Meg persze azért a rádiósok és a tévések gyakran szembesülnek azzal, hogy interjúalanyuk erős dialektusban beszél – ami egyébként a hazai szlovák közmegnyilvánulások sem érték, ugyanúgy, mint a magyar esetén sem, max. folklorisztikus elem (a nyanyicska meg a tatyicsko esetén jól ugyan jól veszi ki magát, de náluk fiatalabbak, ill. műveltebbeknek vélelmezettek esetén taszító hatása van). |
|
A hozzászólás:
 |
Galgadio
2006-09-02 13:06:27
|
650
|
Még egy szlovák kérdés, bár kissé OFF ebben a topikban:
A dél- alföldi szlovákok körében használják még a helyi szlovák nyelvjárást a mindennapi beszéd során?
A Felső-Galgamente "tót" falvaiban, amennyire én tudom, már csak a nagyon öregek tudnak beszélni tótul. |
|
Előzmény:
 |
LvT
2006-09-01 16:29:17
|
647
|
Kedves KisPiramis!
> Van-e a mai szlovákban a magyar alma magánhangzóinak megfelelő hang?
Nincs.
> Ugyanis: a magyar rádió pozsonyi tudósítói (általában szlovákul beszélők) Mečiar nevét kb így ejtik: Mecsjar (magyar a-val).
Nagyon helyesen. Amikor a Dunán–Ipolyon innen /mecsjár/-nak ejtik, akkor sem úgy ejtik, ahogy a szlovákok. Ebben az esetben is hanghelyettesítés történik, csak a rövid ajakréses szlovák /ă/ hang helyett mondanak hosszú ajakréses /á/ hangot.
A Dunán–Ipolyon túl pedig más hanghelyttesítéssel élnek: a rövid ajakréses szlovák /ă/ hang helyett ejtenek rövid ajakkerekítéses /a/-t. Itt a hanghosszt „áldoztuk fel”, ott pedig az ajakmozzanatot.
Egyébként, ha megnézed Dzurindza nemét itt sem /dzurindá/-nak ejtették „alanyesetben”, hanem /dzurinda/ volt, ebben az esetben, és általában is mi is úgy helyttesítunk,ahogy a pozsonyi magyarok.
Van egy pár kivétel: az /ăr/ végződést a sok -ár végű szavunk, nevünk miatt analógiásan itt inkább /ár/-nak magyarosítjuk. De ezek a mi szokásaink, és nem feltétlenül a szlovákiai magyaroké.
Annál sem inkább, mert ők tudnak szlovákul, és ők tudják, hogy j és félhangzós i után nem állhat hosszú magánhangzó a szlovákban: éppen ez a nyelvi műveltségük lehet az oka, hogy nem élnem a kivételes „belmagyar” ejtésmóddal. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|