Keresés

Részletes keresés

egy mutáns Creative Commons License 2006-08-11 11:51:08 813

Ez van akkor, ha valaki (jelen esetben én) olyanhoz szól, amiben még az alapfogalmak szintján is tájékozatlan. Igazándiból kérdezni akartam, nem mondani, és ha kérdésemet pongyolán fogalmaztam meg, az tudatlanságomból fakad. Éppen ezért a kiigazítást köszönöm.  Lehet, hogy az olvasott szövegben jól volt, csak hibásan idéztem fejből. Ezért is bocs.

Most, hogy írtad, amit, már eszembe jutott, hogy a szerző is a ragozással magyarázta, azaz, hogy egy főnévi igenévtől elvárható a főnevek azon tulajdonsága, hogy ragozható legyen, a futni pedig nem ragozható.

De kérlek, ne vedd szigorúan górcső alá, amit itt mondtam, mert a nyelvészetből csak annyit tudok, amennyi az általános iskolából megmaradt, mint a liszt azon, aki bekukkantott a malomba. Igen, a kérdezéshez is kell tudás, csakhát mit tegyek, ha az is érdekel, amihez nem értek.

Mégegszer köszönöm, 1m.

A hozzászólás:
LvT Creative Commons License 2006-08-11 11:14:26 812
Kedves egy mutáns, Onogur!

A finnugor nyelvek bevett nyelvtani megközelítéseiben nem ritka – sőt inkább jellemző – az, hogy egynél több infinit igealakot neveznek főnévi igenévnek (infinitivusnak). Az észtben hagyományosan kettő ilyen van a ma- és a da-infinitivus, a finnben pedig egyenesen meg sem álltak négyig <http://en.wikipedia.org/wiki/Finnish_grammar#Infinitives>.

Ezért aztán szerintem nem lenne célszerű megtagadni a -ni végű igealaktól a főnévi igenévi státust, még ha arra a következtetésre is jutunk, hogy az -Ás végű igealak [is] főnévi igenév. Annál is inkább, mert akkor megkérdezhetnők, ugyan mi is annak az infinit igalaknak a neve, amely módbeli segédigékkel áll, mi is annak az infinit igalaknak a neve, amely analóg a latin accusativus cum infinitivo szerkesztéssel stb.? Vagy egy csomó funkció, amelyet igenis a -ni végű alak lát el, nem pedig az -Ás. Megférhetnének ketten is egymás mellett.

egy mutáns 809-beli szóhasználatának pontosításához: „a futni pedig valami infinitív alak”. A magyar terminológiában megkülönböztetendő az infinit szó, amely bármely ragozhatatlan, „névszószerű” igealakot jelöl és az infinitív szó. Ez utóbbi tartalma nem különbözik a ’főnévi igenév(i)’ szókapcsolattól. Így a „a fut igének a főnévi igeneve a futás szó, és a futni pedig valami infinitív alak” kijelentés annyit tesz, hogy ’a fut igének a főnévi igeneve a futás szó, és a futni pedig valami főnévi igenévi alak’, vagyis mégiscsak főnévi igenév a futni.

Ez tehát helyesen „a fut igének a főnévi igeneve a futás szó, és a futni pedig valami infinit alak”. Persze akkor az is kérdés, hogyha nem infinitivus, akkor milyen infinit alak? Én óvnék olyan gondolati rendszerektől, amely egyszerhasználatos kategóriákat találnak fel, amelyek más rendszerben nem használatosak, mert nyelvtani leírás absztrakció, és a kategóriák elaprózásával éppen az absztrakciót gátoljuk.
Előzmény:
egy mutáns Creative Commons License 2006-08-11 09:22:44 809

Egyszer egy nyelvészettel foglalkozó könyvben (címére és szerzőjére nem emlékszem, de megkereshetem, bár a hozzáértők alighanem rájönnek kiről/miről van szó) azt olvastam, hogy pl. a fut igének a főnévi igeneve a futás szó, és a futni pedig valami infinitív alak. Ezt meggyőző (engem meggyőző, mert nem értek hozzá) érveléssel magyarázta, de már a magyarázatra sem emlékszem.

Van erről a hozzáértőknek véleménye?

Üdv: egy mutáns

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!