|
|
 |
rumci
2006-07-30 19:51:46
|
741
|
Nem jött be a felkészülésed, a kellett szóba nem kötöttem volna bele, legalábbis azért nem, amire gondolsz, hiszen helyesírási kérdésről lévén szó elég egyértelműen odaképzelhető a mondatba „a helyesírás szerint” kitétel. A megfogalmazott állítás azonban valóban nem pontos, de egész más ok miatt. A problémát ugyanis az jelenti (s ez nem helyesírási kérdés), hogy a [margitsziget] két különböző fogalmat jelöl: 1. egy szigetet és 2. ezt mint Budapest városrészét. És mivel a szigetek (általában térszínformák) és a városrészek (általában települések) nevének helyesírása eltér, a [margitsziget] két osztályba is sorolható. És akkor most nézzük, mikor hogyan kezelte ezt a kérdést a helyesírás.
Horváth Endre (szerk.) 1913. A magyar helyesírás szótára és szabályai. Az Iskolai helyesírás alapján. Athenaeum, Budapest. [Tehát ez nem akadémiai szabályozás, akkoriban egyébként is párhuzamosan létezett az akadémiai és az iskolai helyesírás, továbbá a sajtóban követett nyomdai gyakorlat, ami inkább az utóbbival állt összhangban, viszont helyesírási szótár ez az egyetlen, az iskolai helyesírást követő volt.] Szótárban: Margitsziget. Szabályzati részben (272–3): példaként, indoklás nélkül: Margitsziget, Csepelsziget; Lipótváros, Belváros.
Magyar Tudományos Akadémia 1922. A magyar helyesírás szabályai. Hornyánszky, Budapest. Szigetekről nem szól, városnevekről igen: „201. e) […] kötőjellel írjuk […] a városrészeket is, ha előtagjuk tulajdonnév: az Erzsébet-város (Budapest VII. kerülete, de Erzsébetváros, erdélyi város), ha nem, akkor egybeírjuk: a Belváros, a Viziváros.”
Balassa József, dr. 1929. Az egységes magyar helyesírás szótára és szabályai. Budapesti Korrektorok és Revizorok Köre, Budapest. [Ezt szokás nyomdai helyesírásként említeni. 1922-ben ugyanis azzal, hogy az Akadémia elfogadta az 1903-as Iskolai helyesírás újításainak túlnyomó részét, az iskolai helyesírás létjogosultságát vesztette. Továbbra sem volt gondoskodott azonban használható helyesírási szótárról az Akadémia, így a nyomdászszakma szükségesnek találta saját, az akadémiai helyesírástól kismértékben eltérő helyesírás használatát (a kiadvány elsősorban szótár, csupán másodsorban szabályzati összefoglaló).] Szótári részben: Margitsziget [Margit-sziget] – a szögletes zárójelben az akadémiai helyesírás szerinti formát jelöli a szótár.
Magyar Tudományos Akadémia 1950. A magyar helyesírás szabályai. Kilencedik, átdolgozott és bővített kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest. [Szándékosan vettem a címbe a kiadásjelölést, ugyanis 1922 és 1946 között lényegében változatlan formában jelentek meg 8 kiadásnak, valamint további 14 lenyomatnak számozva, csupán egyetlen esetben, az 1938. éviben enyhén módosítva, „javított és bővített kiadás”-ként jelölve akadémiai helyesírási szabályzatok. Ehhez mint egységhez képest sok újat hozott az 1950-es, rendszerváltás utáni első szabályzat – ezt már lényegében az a társaság csinálta, aki tulajdonképpen máig meghatározza a helyesírást. Egyébként ez a kiadás az, amit Faludy György híres-hírhedt röpiratában, amely tartalma legalábbis zavaros, magára nézve kötelezőnek ismer el.] „181. Egybeírjuk a városrészek összetett nevé: Ferencváros, Erzsébetváros, Józsefváros, Belváros stb.” Szigetekről, általában térszívformákról itt sincs szó, de az akadémiai helyesírás történetében először bő szójegyzékben a Margit-sziget alak szerepel.
Magyar Tudományos Akadémia 1954. A magyar helyesírás szabályai. Tizedik, átdolgozott és bővített kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest. [Ez az a helyesírási szabályzat, ami lényegileg máig meghatározza a helyesírást, ez után pusztán 1984-ben volt egy kicsiny igazítás, de lényegében mondhatni, hogy 1954 óta nem változott, csupán néhol finomodott a magyar helyesírás. Hozzáteszem még, hogy birtokomban a még szintén 1954-ben megjelent 2. lenyomat van, ami két dolog miatt érdekes. Egyrészt megtalálható a szójegyzékében a vajas kenyér és a zsíros kenyér, egyaránt különírva. Tudni való, hogy az 1954. évi 1. lenyomatban a zsíroskenyér – sajtóhiba folytán – véletlenül egybeírva jelent meg, és ennek nagyon nagy visszhangja lett (általában helytelenítették, de Veres Péter például pártolta). És hát hiába javították ki e hibát még abban az évben, mai napig hallani a vádat, hogy a magyar helyesírás annyira következetlen, hogy másképp rendeli írni e két ételnevet. Másrészt azért érdekes az 1954-es példány, mert ez még az 1956–57-es rendszerváltás előtti, azaz teli sztálini példamondatokkal, amit 1957-ben már kigyomláltak belőle; pusztán a példaanyagon változtatva, szabálymódosítás nélkül.] Ez a szabályzat alkotta meg a földrajzi nevek helyesírásának részletes szabályozását, amelynek a vonatkozó részei a következők: „245. A városrészek összetett nevét egybeírjuk: Belváros, Ferencváros, Józsefváros, Víziváros stb.” „**248. Ga a két főelemből álló összetett földrajzi név utótagja köznév, a nagy kezdőbetűs tulajdonnévi vagy köznévi előtaghoz általában kötőjellel kapcsoljuk a kis kezdőbetűs köznévi utótagot […] – Egybeírjuk azonban a szorosabban összeforrott kapcsolatokat: Gellérthegy, Margitsziget; Nagyerdő, Népliget; stb. Mindig egybeírjuk természetesen az ilyen jellegű összetett helységneveket és tájegységneveket” [A szabálypont elején álló ** jelentése: eddig még meg nem fogalmazott szabály.] A szójegyzékben ezek után várható módon a Margitsziget áll. Ez a szabályzat tehát már világosan elkülöníti a településnevek és a térszínformanevek kategóriáját, de leegyszerűsít annyiban, hogy nem tér ki mindkét olvasatra, gondolván, a Margit-sziget írásmód szinte csak a hegy- és vízrajzi térképeket készítő térképészek számára fontos.
Fábián Pál–Földi Ervin–ifj. Hőnyi Ede 1965. A földrajzi nevek és megjelölések írásának szabályai. Akadémiai Kiadó, Budapest. „6. Víziváros [Bekezdés.] A belterületi helységrésznevek helységnévtárban nem szereplő összetett nevét általában egybeírjuk” „14. János-dűlő [Bekezdés.] Az olyan földrajzi nevet, amely egy (egyelemű vagy egybeírt) tulajdonnévből és egy ez után álló földrajzi köznévből alakul, a következőképpen írjuk: A nagybetűvel kezdett tulajdonnevet és a kis kezdőbetűvel írt földrajzi köznevet kötőjellel kapcsoljuk össze” Ez tehát teljességgel összhangban áll a korabeli köznyelvi helyesírással.
Magyar Tudományos Akadémia 1984. A magyar helyesírás szabályai. Tizenegyedik kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest. [Ez a ma érvényes helyesírási szabályzat.] „175. Alapformájukban nagy, -i képzős származékukban kis kezdőbetűvel egybeírjuk: […] b) a több elemből álló magyar nyelvű helységneveket, valamint általában a helységrészneveket” „176. Ha egy földrajzi név egy földrajzi köznévből és egy eléje járuló (egyelemű vagy egybeírt többelemű) közszóból vagy tulajdonnévből áll, a nagybetűvel kezdett előtaghoz kötőjellel kapcsoljuk a kisbetűvel kezdett utótagot.” A szójegyzékben így: Margitsziget (városrész), margitszigeti 175. b); de: Margit-sziget (természetföldrajzi név), Margit-szigeti 176. b)
Fábián Pál–Földi Ervin–Hőnyi Ede 1998. A földrajzi nevek helyesírása. Akadémiai Kiadó, Budapest. „3.6. Móraváros, Gesztenyésmajor, Kovácstanya [Bekezdés.] A bel- és külterületi helységrészek többtagú nevének írása általában a helységnévi egybeírást követi” „3.9. János-hegy, Kossuth-szobor [Bekezdés.] Az (egyszerű vagy összetett) tulajdonnévi előtagbó és (egyszerű vagy összetett) közszói utótagból álló földrajzi nevek és földrajzi megjelölések tagjait általában kötőjellel kapcsoljuk össze” – e szabálypont végén utalás található többek között a 3.6-ra.
Tehát összefoglalóan megállapítható, hogy a sziget neve Margit-sziget, a városrész neve Margitsziget. Ha nem egyértelmű, hogy az adott szövegben melyik jelentés is kerül elő, akkor az egyszerűség általános elvét követve (az Egyszerűsítő írásmód fejezete ennek csak nagyon szűk metszetét adja) az egyszerűbb, tehát a teljes egybeírás követendő. A különírás-egybeírás kérdésében az egyszerűtől a bonyolultig haladva ez a sorrend: különírás – teljes egybeírás – kötőjeles egybeírás – nagykötőjeles egybeírás (vö. http://ludens.elte.hu/~wad/ke/blokk.htm).
„jó lenne már egy kiadvány a változtatásokról” Nyitott kapukat döngetsz. A legutóbbi változtatás 1984-ben történt, akkor a Magyar Nyelvőrben részletesen megjelentek (és számos utánközlése is volt ezeknek) mind a szabályzatot, mind a szójegyzéket érintő módosítások, a szójegyzéki részt nemrég ide is feltettem digitalizálva. Az ezt megelőző: 1954-es módosításról külön kiadvány is megjelent, de magában a szabályzatban is sok lenyomaton keresztül jeleztettek a változások (a fenti idézetben is szerepelt az egyik ilyen jel, a **).
„nem is értem minek ennyi változtatás” Ebben az a vicces, hogy azt szokás mondani, hogy mennyit változik a helyesírás, holott a huszadik században összesen háromszor változott: 1922-ben, 1954-ben (illetve ezt előkészítendő 1950-ben, de ez inkább a szabályzat átfogalmazása volt, az output akkor még keveset módosult) és 1984-ben. Ezek a változások is nagyobbrészt nem szabályok módosítását jelentették, hanem korábban kodifikálatlan kérdéseket kodifikálták. Ennyi időközönként azért van szükség viszont a helyesírás kérdéseinek rendezésére, mert a társadalmi, nyelvi változások ennyi idő alatt már felgyűlnek annyira, hogy bántóan sok legyen a szabályozatlan terület, illetve a spontán alakuló írásszokás (hiszen tulajdonképpen mindig ezt követi a helyesírás) annyira eltávolodik a kodifikált normától, hogy ez egyre többek számára kellemetlen. De igazából az a móka, hogy amióta akadémiai helyesírás van, épp a mindenkori helyesírási bizottság az, amely leginkább fékje kíván lenni a változ(tat)ásoknak, azaz sokkal több változtatást szokott kívánni a köz; párhuzamosan azzal, hogy ugyanez a köz morog az állítólagos állandó változások felett. Ezek a változások azonban szövegelemzéssel egyszerűen kimutatható módon állítólagosak, csupán az emberi memória fogyatékos természetéből fakadnak. |
|
A hozzászólás:
 |
tündi-bündi
2006-07-30 10:03:42
|
740
|
Kedves rumci!
A Margitsziget szót én egybe szoktam írni,de volt idő amikor még kötőjellel kellett írni. ("Kellett"-már felkészültem,hogy ezt majd támadni fogod. ;) . Az iskolában azonban tényleg kellett,és ez mindenhol így volt.) A napokban azonban külön láttam írni. Ez a helyzet a Gellérthegy esetében. Szerintem egybe a helyes,régen kötőjellel láttam,most ismét. Továbbá a János-hegy? Már nem tudom követni a változásokat,a korábbi néhány hozzászólóhoz kívánok csatlakozni,mely szerint jó lenne már egy kiadvány a változtatásokról,de nem is értem minek ennyi változtatás. Mindegyik helyes lenne? Miért nem lehet az,hogy csak egy lenne a helyes? Miért jó az,ha ennyi formában látom leírva ugyanazt a szót? Engem zavar.
Köszönettel:Tündi. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|