Ez egy klasszikus, sok zenekar esetében felmerülő vita. Ki-ki vérmérséklete, nézőpontja szerint beszél a szóban forgó zenekar kapcsán arról, hogy "megtanultak zenélni", "eladták magukat", "tágították a zenei horizontjukat", "slágergyártásra rendezkedtek be", "igényesebbé váltak", "elárulták a műfajt", "igyekeztek több embert megszólítani", "leköpték a múltjukat", "könnyedebb hangvételt ütöttek meg", stb.
Én ezt, a főleg az elvakult (ergo kevéssé vitaképes) rajongók által preferált témát nem igazán szeretem. Soha nem értettem, hogy egyeseknek (persze nem rád gondolok) miért élet-halál kérdése egy zenekar megítélése.
Kétség kívül jobban játszottak a jelzett korszakban, mint a kezdetekkor, és az is elképzelhető, hogy szűkösnek érezték a korai periódus kereteit, de én nem tudok attól a benyomásomtól szabadulni, hogy szándékosan vették poposra a hangvételt, mivel a zenélésből kellett, hogy megéljenek. Persze tévedhetek is.
A magam részéről egyaránt hallgatom a korai és a késői Ramones-számokat. |