Imádják nem felvenni a telefont. Visszahívást ígértek, de ba....lga módon egy darabig el is hittem nekik, hogy majd hívni fognak. Napokig tárcsáztam őket, a végén már egy automatát állítottam rá. Végül berágtam, és már láttam lelki szemeim előtt, ahogy a felszámolt cég által bevett gépemet az ecserin árulják fillérekért. Igen feldúltan mentem be hozzájuk, a kirakat megerősítette a gyanűmat, hogy a céget felszámolták. Mocsok, elképesztő mocsok a kirakatban, egy rég kitett EOS objektív sapka nélkül, rajta vastagon ült az építési törmelék és a rovarhulla-réteg.
Bent ugyan voltak emberek, de a benti kép is azt sugallta, hogy a céget már felszámolták. Senki nem sietett, hogy megkérdezze, mit óhajtok.
Aztán rájöttem, nyilván a fotós férjek elhanyagolt feleségei intézték, hogy így legyen. Akinek egyszer oda be kellett tennie a lábát, biztos, hogy egy életre elment a kedve a fotózástól.
Monopolhelyzetük miatt máshova menni nem lehetett, kétszer jártam ott. Egyszer csillagászati összegért megcsinálták jól az elromlott gépemet, másodszor ugyancsak csillagászati összegért megcsinálták rosszul a másik gépemet, és az őrületbe kergettek azzal, hogy nem lehetett telefonon elérni őket.
Akárhogy szervizelnek is, mint szolgáltatót azonnal betiltanám őket, ha nem lennének annyira kompatibilisek ezzel az egész elbökött országgal. |
