|
|
 |
V.A.Z.E.
 2006-07-17 19:48:05
|
5
|
| Legalább az egyiknek hirtelenjében utánanéztem. Úgy látszik, a K/Ar-módszert újabban már néhány ezer (akár 2000) évre visszamenőleg is használják.
Válas György:
„A geológiai kormeghatározás évtizedek óta bevált pontos eszköze a kálium–argon-kormeghatározás. Ez azon alapszik, hogy az 1, 28 milliárd éves felezési idejű és a természetes káliumban 0, 012 %-os arányban előforduló természetes radioaktív K40 izotóp elektronbefogással vagy pozitronemisszióval Ar40 izotóppá válik. (A K40-nek másik bomlási módja is van, béta-sugárzással Ca40 izotóppá válik. Ez a bomlásterméke azonban nem választható el a természetes kalciumban úgyis nagy arányban jelen lévő Ca40 izotóptól.) Kormeghatározás céljából hagyományos kémiai kvantitatív analitikai módszerekkel meghatározzák a vizsgált minta jelenlegi káliumtartalmát, ennek 0, 012 %-a a K40-tartalom. Vákuumextrakcióval kihajtják a mintából az argont, és tömegspektrométerrel megmérik ezen belül az Ar40-tartalmat. A K40-tartalom és az Ar40-tartalom arányából – a felezési idő figyelembevételével – meghatározható, hogy mennyi ideig zárta magába a minta a képződő Ar40 izotópot, vagyis meghatározható a minta megszilárdulása óta eltelt idő, a minta geológiai életkora.
A kálium–argon-kormeghatározás pontosságát több körülmény korlátozza, elsősorban az, hogy a kálium és az argon mennyiségének a meghatározása egymástól lényegesen eltérő módszerekkel történik. Ezért dolgozták ki a kálium–argon-módszer továbbfejlesztéseként az argon–argon kormeghatározási módszert. Ennek során a vizsgált mintát nukleáris reaktorban gyors neutronokkal besugározzák. A természetes kálium 93,3 %-át kitevő stabil K39 atomok egy része a besugárzás során gyors neutront elnyelve és protont kibocsátva Ar39 izotóppá alakul, amely a természetben nem fordul elő. Így az Ar40 és az Ar39 aránya már az azonos kihajtási módszer és az együttes tömegspektrográfos mennyiségmérés során jóval pontosabban határozható meg, mint a kálium–argon-módszer során a teljes káliummennyiség és az Ar40 aránya. Így a szükséges és ismert korrekciók elvégzése után a K40 és az Ar40 arányának a meghatározása is sokkal pontosabb.
Az argon–argon kormeghatározási módszer nagyon jól működik sok millió éves, több milliárd éves kőzetekre, sőt, jól vizsgázott az előemberleletek vizsgálatában is. A Kaliforniai Egyetem, Berkeley (University of California, Berkeley) és a Berkeley-i Geokronológiai Központ (Berkeley Geochronology Center) kutatói nemrég elhatározták, hogy megvizsgálják a módszer használhatóságát és pontosságát egészen rövid, évezredes időtávlatban is. Ellenőrző mintaként a Pompejiben lerakódott vulkáni horzsakövet választották, mert annak a keletkezési időpontját az ifjabb Plinius leírásából napra, sőt, szinte órára pontosan ismerjük. A mérés eredményeképpen kapott 1925±94 éves életkor döbbenetes pontossággal egyezik meg a történelmi feljegyzésből ismert 1918 éves tényleges életkorral.
A kutatóknak ez az új eredménye egyrészt azt jelenti, hogy az argon–argon kormeghatározási módszer most már 2000 éves történelmi leletektől a Földnél is idősebb, 4,5 millárd éves meteoritok anyagáig fantasztikusan széles skálán ad megbízható kormeghatározást, másrészt azt, hogy a több milliárd éves minták korának meghatározására alkalmas argon–argon módszer »összeér« a történelmi időtávlatokban szokásos C14-, termolumineszcens és dendrokronológiai kormeghatározási módszerekkel, vagyis egységes időskálát kaphatunk a néhány éves mintáktól a több milliárd évesekig.” |
|
A hozzászólás:
 |
|
II. Kuri-galzu
2006-07-17 19:41:38
|
4
|
„a teljesseg igenye nelkul.”
Úgy tudom, százas nagyságrendű a különféle, abszolút kormeghatározó módszerek száma. A C14-es (radiokarbonos) mellett nekem a K/Ar-osat, az U/Th-osat, a Th/Ar-osat, ill. a fluorosat kifejezetten tanították... Az említés szintjén. Arra konkrétan nem emlékszem, pontosan milyen időintervallumokat lehet ezekkel mérni, de úgy emlékszem, a kálium/argonosat és az urán/tóriumosat inkább a régebbi, földtörténeti jellegű datálásra használják.
A dendrokronológiának (évgyűrűs módszernek) a felfedezését részletesen leírja magyarul pl. Ceram – alias Hannelore Marek – Az első amerikai c. könyvében (Gondolat, Bp., 1979); ezt egy Andrew Ellicott Douglass nevű régész fedezte fel. Ismert módszerek még: termolumineszcenciás (kerámiához), hasadási nyomvonalas, csontkollagénes…
„kemiai modszerek: ...retegtan”
A rétegtan (más néven stratigráfia) relatív módszer. Úgy emléxem, a paleomágneses módszer is az. |
|
Előzmény:
|
|
lyesmith
2006-07-17 18:21:02
|
3
|
A dendrokronologiat pl Nagy-Britanniaban rendszeresen hasznaljak, kozepkori epuletek koranak ellenorzesere. Olyan epuleteket amelyeknek az epiteserol regeszeti leveltari adatok is vannak.
Sheffield Dendrochronology Lab - Standing building data
Ez es az hogy c-14 el is ellenorzik. Bizonyitja hogy mind a Dendrokronologia mind a c-14 legallabbis a kozepkori idotavlatban hasznalhato.
A c-14 is sokat fejlodott, az elmult 20 evben keletkezett a kritikak nagy resze nem alja meg a helyet.
Az abszolut kormeghatarozasok nem kizarolag c-14 et es dendrokornologiat jelentenek.
Radioizotopos modszerek: c-14, uranium-olom, potassium-argon, thorium-olom stb
fisszios modszerek: termolumieszcenszia, elektron-spin resonancia stb
kemiai modszerek: aminosav modszer, obszidian hidratacio, vulkani es egetett anyag magneses vizsgalata, retegtan.
a teljesseg igenye nelkul. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
